• Vélemény

Ha fogadóirodát működtetnék, már ma lehetővé tenném, hogy bárki fogadásokat köthessen arra, hogyan ítél fellebbviteli szervként a legfelsőbb bíróság a bírói stresszpótlékok ügyében. Hogy tiszta legyen: a legfelsőbb bíróság bírái a bukaresti táblabíróságon támadták meg a bírák ötvenszázalékos stresszpótlékának felfüggesztéséről szóló kormányhatározatot. Mit ad isten, a törvényszék a bíráknak adott igazat.

Mondják, hogy manapság már mindent a piac határoz meg, de hogy hívőnek lenni jó biznisz, az azért mégiscsak új. Most nem a Pascal-féle elméletre gondolok, miszerint hinni jobban megéri, mint nem, mert ha valaki hívő, és van isten, akkor jól jár, ha meg nincs, akkor úgyis mindegy, ha viszont nem hívő, de van isten, akkor jól megszívja.

„A halálos, dermedt rémületbe/ csak a hitetlen vakok röheje csattan:/ Semmit se látunk, semmit se látunk,/ megőrültetek!”- Dsida Jenő: Kacagnak a hitetlenek

Síkvidékieknek és lószerszámozásban járatlanoknak mondom, hogy a farhám a hegyeken-völgyekben járó lovak azon hámja, amely a paci hátsóján keresztül húzódik és azt a célt szolgálja, hogy amikor a szekér elé fogott ló lefelé tart a lejtőn, ennek nekifeszülve megtarthassa a terhet. Erre a cselekvésre mondják: a ló farhámba ült.

Hányadán is állunk a román nyelvvel? – teheti fel a kérdést az ember immár sokadszor az érettségi vizsga eredményeit tanulmányozván. A Székelyföldön idén is a román nyelv és irodalom tételek bizonyultak a legnehezebbeknek; a magyar fiataloknak továbbra is nagy erőpróbát jelent a román nyelv megtanulása.

Lássuk be, egyeseket zavarnak bizonyos dolgok. Olyasmik, amihez az égvilágon semmi közük, és biztosan nem azért találták ki őket, hogy bárkit is zavarjanak. Szívük joga persze. Egészen addig, amíg ezek az egyesek nem érzik úgy, hogy ha már őket zavarja az a bizonyos valami, akkor minden bizonnyal az egész világot zavarja.

Úgy tűnik, leosztottnak tekinti az RMDSZ a kártyákat Székelyudvarhelyen. A bíróság döntött, ezt tudomásul kell venni, és új helyi tanácsot kell prezentálni a városnak, olyan tanácsot, amely képes együttműködni az egyébként RMDSZ-es polgármesterrel.

A természetem sajnos nem ebbe a világba illő, sőt néha komoly hátrányokkal jár, tudniillik, ha nem muszáj, senkit nem zargatok a saját problémáimmal. Zavarba jövök az eladóktól, akik az üzletben lerohannak a nagy segíteni akarásukkal, persze, ehhez hozzátartozik az is, hogy amikor tényleg vásárolni szeretnék, sehol nincsenek.

Miközben a belső ellentétek szabdalta MSZP szimbolikus mozdonyfordítással foglalatoskodik, az ország szerelvénye elszabadulni látszik. A szocialistáknak félig-meddig sikerült ugyan rendezniük soraikat – azért a belső állapotot jól jelzi, hogy Szili Katalin a továbbiakban nem hajlandó arcát adni a párt akcióihoz – , de odakint, az utcákon egyre magasabbra csapnak az indulatok.

Nem csúszok be másképp – mondják jogosan azok, akik munkát keresnek a mai világban. Mindenkinek kell egy jóakaróval rendelkeznie, aki folyamatosan üreszsebűségi komplexusban szenved. A kedves nagybácsi, rokon, családi barát és a harmadik szomszéd unokavejének keresztapja állandóan olyan zakót vesz fel, amelyiknek kenetlen a csikkzsebe.

Józan gondolkodású ember csak üdvözölheti a Fővárosi Ítélőtábla döntését, amellyel feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet, ezzel együtt pedig a hozzá tartozó félkatonai szervezetet is. Egy jogállamban megengedhetetlen, hogy egyenruhás szervezetek önkényesen lépjenek fel, kisajátítva az államot megillető rendvédelmi feladatköröket.

A király halott, és Moszkvába várják. Michael Jackson múlt heti halála óta a világ nemzetei mintha versenyeznének egymással, hogy melyikük képes nagyobb baromságot kitalálni a popkirály elhunyta kapcsán, kezdve attól, hogy valójában nem is halt meg, hanem Elvis érte jött egy ufóval, egészen addig, hogy nem egy földön kívüli űrjármű fedélzetén kortyolgatja a biorépalevet, hanem Magyarországon, egy középkori várban keresett menedéket hitelezői elől.

Mi, erdélyi magyarok csak hallgassunk. Nem a világvége, hogy Kolozsvár helységnévtábláin nem szerepel magyarul a kincses város neve, hogy a helyi polgármester „lefelejtené” a műemlékeket tájékoztató feliratokról a magyar szöveget.

Hm... Eszembe nem jutott volna a két fogalmat így párhuzamba állítani, míg egy kedves ismerős fel nem vetette a témát a blog-ján. Válaszoltam a felkérésre, aztán úgy véltem, a továbbgondolkodásra serkentő felvetés nagyobb nyilvánosságot érdemel.

Meddig zuhannak még ki újabb és újabb csontvázak a szekrényből? Meddig kell még azzal szembesülnünk, hogy újabb és újabb közismert, köztiszteletben álló emberekről derül ki: együttműködtek a kommunista titkosszolgálattal? A válasz: amíg nyilvánosságra nem hozzák a titkosszolgálati archívumok teljes anyagát.

Az egyik partiumi kisváros egyetlen valamire való bevásárlóközpontja előtt már hónapok óta folyik a verseny a legtehetségesebb koldus címért. A zsűri az élet, a díjakat a kisnyugdíjasok osztják. Az eddigi állás szerint a harmadik helyen a rézbőrű gyerekek állnak, akik kisebb csoportokba tömörülve „támadnak”. Meleg idő lévén üdítősflakonokat kötnek hátukra, hogy bármikor pótolhassák a placcon vesztett nedvességet. Délelőtt még igen aktívak,...

Előrebocsátom: e jegyzet helyén egy interjút szerettünk volna közölni Farkas Ibolya marosvásárhelyi színművésszel, egyetemi tanárral, aki idén a magyar Oktatási és Kulturális Minisztériumtól életműdíjat kapott a Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválján. Sajnos az interjú nem készült el, mivel a művésznő szerint tiszteletlen voltam, amikor azt mondtam: interjút kellene készítenem vele az esemény kapcsán, és nem azt, hogy tisztelettel megkérem,...

Bölcs döntést hozott tegnap a magyar Országgyűlés, amikor elutasította a kormányzó szocialistáknak a holokauszttagadás büntethetővé tételét célzó alkotmánymódosító indítványát. Amellett ugyanis, hogy a zsidóság elleni népirtás megkérdőjelezésének korlátozása sértené a véleménynyilvánítás szabadságát, minden bizonnyal tovább erősítené az európai parlamenti választások során látványosan előretört anyaországi szélsőségeseket.