2009. július 21., 11:432009. július 21., 11:43
Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter szerint az egyetem tízezres nagyságrendben osztotta a diplomákat olyan diákoknak, akik engedély nélkül működő szakokon végeztek, ezzel pedig – legalábbis a diáklétszám alapján – a világ legnagyobb felsőoktatási intézményévé avanzsált. Ha liberális szemmel nézzük a történetet, arra a következtetésre juthatunk, hogy nincsen ebben semmi rossz.
Ha a Spiru Haret Egyetemre ennyien jelentkeznek, akkor minden bizonnyal ez az intézmény valami olyat kínál, amit a többi nem tud. Ha így lenne, az egyetem méltán viselhetné a román oktatás legnagyobb reformerének a nevét. A Spiru Haret azonban a jelek szerint másban reformálta meg a hazai felsőoktatást. Abban, hogy elválasztotta a tudást a diplomától; nem a tudást, hanem csak a tudást igazoló bizonylatot kínálta a diákjainak.
Ez pedig olyan, mint a banki bizonylat, mely mögött nincsen megtakarítás. És amiként a fedezet nélküli csekkek, úgy a tudást nem szavatoló diplomák is megboszszulják magukat. Az állam tehát jól teszi, ha nem nézi tétlenül a diplomaüzletet. A köz érdekében kell fellépnie a diplomagyárak ellen. Az államvizsga pedig – amint a neve is jelzi – éppen annak a próbája, hogy a tudás, melyet egy-egy intézmény ad a diákjainak, megüti-e az állami mércét?
A rendteremtési kísérlet tehát egyike azon kevés lépésnek, amelyet Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter a jó irányba tett. Pártja pedig óriási öngólt rúgott magának, amikor jelezte, nem nézi jó szemmel a miniszter ténykedését.
Azzal ugyanis, hogy Andronescu politikai felhatalmazását kezdte firtatni, azt az üzenetet küldte magáról, hogy a mocsár fenntartásában érdekelt, pártérdekeit a közérdek fölé helyezi. Nem állja meg a helyét az a szociáldemokrata érv sem, hogy meg kell kímélni az egyetem diákjait az államvizsga megismétlésétől. Az ismétlés ugyanis nem jelenthet kockázatot azok számára, akik tudással szereztek diplomát a Spiru Hareten.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok