2009. július 23., 10:372009. július 23., 10:37
Ha jönnek a turisták, fellendül a kereskedelem, ha gyorsabb a pénzmozgás az gazdasági fejlődést eredményez. Ezt hallom közel húsz esztendeje a különféle pártállású politikusoktól, felelős és kevésbé felelős beosztásban lévő korifeusoktól. Őszintén szólva, mostanáig meg sem fordult a fejemben, hogy ez éppúgy kampányszöveg és csupán választást nyerni hivatott, mint a gyergyószentmiklósi fűtéshálózat rehabilitációja, illetve a kóborkutya-probléma megoldása. Most azonban magyarországi ismerőseimet egy napon át kísérgetve kedvenc kisvárosomban, meggyőződhettem arról, hogy a turizmus fellendítéséről szóló zengzetes és hangzatos szöveg úgyanolyan üres frázispuffogtatás, mint bármelyik más kampányszöveg. Mert mivel is szembesül a turista, ha netán arra vetemedik, hogy legalább egy napot nálunk töltsön. Először is, ha leszáll a vonatról, vagy autóval érkezik a városba, ajánlatos valaki helybélitől érdeklődnie, vajon jó helyre érkezett-e. Ugyanis a város bejáratainál az egyszerű útjelző táblát leszámítva semmi nem utal a város nevezetességeire, történelmi múltjára, viszont a póznákra erősített, az út fölött átívelő szakadozott bannerekről tudomást szerezhet a turkálókról és egyéb gazdasági tevékenységet kifejtő kisvállalkozásokról. Azonban sok ideje nincs a lamentálásra, mert ha gyalog, ha autóval próbálja megközelíteni a városközpontot, minden idegszálával arra kell koncentrálnia, nehogy balesetet szenvedjen valamelyik gödörben. A főtéren aztán közelharcot vívhat egy parkolóhelyért, illetve megküzdhet a kéregetők szutykos hadával. Aztán megcsodálhatja a romjaiban is szép örmény építészeti jegyeket örző főtéri házakat, de ha több információra kíváncsi, ismét egy helybéli segítségét kell kérnie, ugyanis minderről semmilyen tájékoztató anyagot nem talál. Ha pedig ezek után biológiai szükségletei miatt felkeresne egy nyilvános illemhelyet, jobb, ha betér valamelyik vendéglátó-ipari helyiségbe vagy a múzeumba, mert a főtéren ilyet sem talál. Azonban ilyen körülmények közepette is elképzelhető a turistaparadicsom, mindössze egy-egy táblát kell kitenni a város bejárataihoz: „Kalandtúra erős idegzetűeknek!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok