2009. július 16., 10:182009. július 16., 10:18
Mert addig nem érdemes oda menni, annyira lehangolóan hat Kolozsvár emblematikus terének látványa. Igaz, már a térre se nagyon lehet bemenni, de ha az ember nyújtózik egy nagyot és betekint a palánkok mögé, mit lát? A kalodába zárt Mátyást, körbeállványozott hű vezéreivel. A talapzaton kinőtt a gyom, a szoborcsoport alakjainak állapota vészesen romlik, a faállványzat is korhadásnak indult.
Ha cinikusok akarnánk lenni, elmondhatnánk: a természet visszaköveteli a jussát. De most nem akarunk cinikusok lenni, inkább csak annyit állapítunk meg, amennyit a szem lát: enyészetnek indult az alkotás, amelyre égen-földön büszke volt az erdélyi magyarság. És jobb is, ha nem próbálunk mögé nézni a szemmel látható dolgoknak. Mert ha mégis, megbicsaklik benne az agy, a két éve tartó huzavonát már az sem érti, aki közvetlenül érintettje a témának. És továbbra se legyünk cinikusok, ezért ne tereljük arra a szót, hogy feltételezhetően ezért tűnnek fel gyors egymásutánban az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok a szoborcsoport restaurálása körül. Amely talán végre-valahára elkezdődhet.
Legalábbis László Attila kolozsvári alpolgármester szerint. Igaz, hogy ugyanez az alpolgármester még mindig az október 22-ét jelöli meg a munkálatok befejezésére kijelölt határidőnek, holott egy másik nyilatkozat szerint a versenytárgyalást megnyert cégnek a szerződéskötést követően 12 hónap áll rendelkezésére elvégezni a helyreállítást. És ezt a 12 hónapot tartja amúgy reálisnak a cég képviselője is.
A most érvényes nyilatkozatok szerint július 20-án aláírják a szerződést, és ha ez megtörténik, kezdődhet a munka. A szkeptikusok mondhatják: kezdődhet, ha aláírják. A reménykedők pedig: csak már kezdődjön. Mert abban mindenki egyetért - még a nyilatkozók is -, hogy a szoborcsoportnak ez lenne jó. És nemcsak a szoborcsoportnak, hanem Kolozsvárnak is, hiszen a mostani állapotok a hírhedt expolgármester, Gheorghe Funar álmát váltják valóra: a Főtér szinte megszűnt létezni, a Fadrusz-alkotás pedig lassanként kikopik az emlékezetünkből, ha nem vigyázunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok