2009. július 22., 11:252009. július 22., 11:25
A tételek nehezek – hallani egyik-másik sarokban. Egyesek meg azzal próbálnak kibújni a felelősség alól, hogy ezt nem tanították nekik. Ám ha ők nem tudják, vajon hogyan tanítanák meg másoknak, mondjuk gyerekeknek? Aki nem tudja, az tanítja – látszik beigazolódni a mondás. Ez a megoldás viszont jó, mert állandó utánpótlást generál. Ha hozzá nem értők tanítják a jobb sorsra érdemes nebulókat, akkor belőlük is kétbalkezes tanárok válnak majd.
A vizsgabiztosok kitessékelték azokat a jelentkezőket, akik diplomagyárban szerezték be a mindennapi betevő oklevelüket. Ők már eleve kiestek, így nem ronthatták le még jobban az így sem fényes statisztikát. El sem merem képzelni, mi lett volna, ha ők is írnak, már amennyiben ismerik a betűket. Páran azzal magyarázzák a vérlázító eredményeket, hogy a gazdasági visszaesés miatt idén többen választották a tanügyet, gondolván, ott könnyebb munkát kapni, és biztos a jó zsíros állami bérezés. Ez lehet igaz, de arra is kíváncsi vagyok, mivel magyarázzák a tavalyi hasonló eredményeket. Akkor még virágzott kis hazánkban a gazdasági fejlődés.
A szülők már félnek iskolába adni gyermekeiket, hiszen ha nem egy jól szituált városi iskola környékén laknak, akkor nekik általában csak egy bukott helyettesítő jut. A helyettesítőknek pedig az a jellemzőjük, hogy nem minden esetben van szakképesítésük, és minden ősszel odébbállnak egymás kezébe adva a kilincset. Ők mennek, a gyerekek maradnak a semmivel, vagy jobb esetben hiányos ismeretekkel.
Be kellene vezetni az autodidaktikát mint pedagógiai szabványt. Ez azt jelentené, hogy az illetékes miniszter asszony a mindenkori államkasszából hipergyors szélessávú internetet és naprakész számítógépeket venne az első osztályba iratkozóknak. A gyerekek hálózatban töltögetnének, és üzenőprogramokon keresztül osztanák meg tapasztalataikat egymással. Sokkal gyorsabban és hatékonyabban menne a munka, és nem kellene semmilyen különösebb infrastruktúra, sem szakgárda. Csak egy dolog kellene, áram és telefonvonal minden eldugott romániai településre. Ez viszont komoly akadály manapság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok