2009. július 22., 11:252009. július 22., 11:25
A tételek nehezek – hallani egyik-másik sarokban. Egyesek meg azzal próbálnak kibújni a felelősség alól, hogy ezt nem tanították nekik. Ám ha ők nem tudják, vajon hogyan tanítanák meg másoknak, mondjuk gyerekeknek? Aki nem tudja, az tanítja – látszik beigazolódni a mondás. Ez a megoldás viszont jó, mert állandó utánpótlást generál. Ha hozzá nem értők tanítják a jobb sorsra érdemes nebulókat, akkor belőlük is kétbalkezes tanárok válnak majd.
A vizsgabiztosok kitessékelték azokat a jelentkezőket, akik diplomagyárban szerezték be a mindennapi betevő oklevelüket. Ők már eleve kiestek, így nem ronthatták le még jobban az így sem fényes statisztikát. El sem merem képzelni, mi lett volna, ha ők is írnak, már amennyiben ismerik a betűket. Páran azzal magyarázzák a vérlázító eredményeket, hogy a gazdasági visszaesés miatt idén többen választották a tanügyet, gondolván, ott könnyebb munkát kapni, és biztos a jó zsíros állami bérezés. Ez lehet igaz, de arra is kíváncsi vagyok, mivel magyarázzák a tavalyi hasonló eredményeket. Akkor még virágzott kis hazánkban a gazdasági fejlődés.
A szülők már félnek iskolába adni gyermekeiket, hiszen ha nem egy jól szituált városi iskola környékén laknak, akkor nekik általában csak egy bukott helyettesítő jut. A helyettesítőknek pedig az a jellemzőjük, hogy nem minden esetben van szakképesítésük, és minden ősszel odébbállnak egymás kezébe adva a kilincset. Ők mennek, a gyerekek maradnak a semmivel, vagy jobb esetben hiányos ismeretekkel.
Be kellene vezetni az autodidaktikát mint pedagógiai szabványt. Ez azt jelentené, hogy az illetékes miniszter asszony a mindenkori államkasszából hipergyors szélessávú internetet és naprakész számítógépeket venne az első osztályba iratkozóknak. A gyerekek hálózatban töltögetnének, és üzenőprogramokon keresztül osztanák meg tapasztalataikat egymással. Sokkal gyorsabban és hatékonyabban menne a munka, és nem kellene semmilyen különösebb infrastruktúra, sem szakgárda. Csak egy dolog kellene, áram és telefonvonal minden eldugott romániai településre. Ez viszont komoly akadály manapság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok