• Vélemény

Igencsak sokat és gyakran hangoztatják mifelénk – főleg választási kampányok időszakában, de azon kívül is –, hogy a turizmus az a gazdasági húzóágazat, amelyre érdemes ráerősíteni a Székelyföldön. Mert a természeti adottságok, földrajzi és történelmi nevezetességek adottak, ehhez csupán az infrastruktúrát kell európai szintűre igazítani, s máris turistaparadicsommá változtatható a Székelyföld.

Aki eddig azt hitte, a románok nem hajlandók arra, hogy megtanuljanak magyarul, az tévedett. És most nem a Székelyföldön született, a „kietlen” környezet hatására Kazinczy nyelvét tökéletes székely tájszólással elsajátító román nemzetiségű állampolgárokra gondolok. Az igazi bizonyítékok a napokban Bukarestből érkeztek, ahol az erdélyi magyar érdekképviselet küldöttei eddig oly sok vesztes, és egy-két rég elfeledett győztes csatát vívtak a magyar...

Amikor egy politikai párt vagy társadalmi szervezet utcára viszi híveit, akkor az azt jelenti, hogy baj van. Hogy tárgyalásos úton, a demokrácia eszközeivel nem lehetett orvosolni az adott etnikai, társadalmi csoport problémáit, így az kénytelen szélsőségesebb tiltakozási formák útján követelni mindazokat a jogokat, amelyek szerinte megilletik, ám mégsem részesül belőlük.

Az utóbbi években folyamatosan azon töprengenek a különböző fórumok okosai, miért olyan rosszak a tanügyi versenyvizsgák eredményei. Az egyik határ menti megyében például a pályázók több mint fele nem érte el a végleges álláshoz szükséges átlagot, és több mint százan megbuktak abból a szaktantárgyból, amelyiket elméletileg évekig tanultak, és hivatásuknak mondanak.

Milyen mértékben kell szabad utat engedni a piacgazdaságnak az egyetemi szférában? Van-e joga beavatkozni az államnak? És ha beavatkozik, milyen mértékben kell politikai szempontokat mérlegelnie? Ezek talán a legizgalmasabb kérdések azok közül, amelyeket a Spiru Haret Egyetem körüli botrány hozott a felszínre.

Amikor lakásvásárlásra adtuk a fejünket, az anyagiakon kívül még nagyjából száz szempontból vizsgáltuk a kínálatot. Először is legyen csendes, mégse legyen túl távol a világtól. Legyen zöldövezet közelében, de legyen könnyű megközelíteni akár tömegközlekedéssel is.

Bár a 20. kiadásához érkezett bálványosi szabadegyetemnek otthont adó Tusnádfürdő fölött magasodó Sólyomkőről pazar kilátás nyílik a vidékre, a román–magyar kapcsolatok alakulásának mikéntjére azért a sziklaszirtről sem lehet rálátni.

„Kibírhatatlan ez a meleg!” – hallhatjuk az utóbbi napokban a panaszt. Még jó, hogy a múlt héten esett az eső, így legalább változatos a kesergés: „Soha nem lesz jó meleg napsütés!”. Télen panaszkodunk a nagy hidegre, s hogy sok ruhát kell magunkra venni, nyáron a kánikulára, esőben a szomorú időjárásra, s hogy elázunk.

Húsz esztendőm hatalom – hirdeti József Attila soraival a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – azaz a Tusványos – idei jelszava, és megállapítható: a kijelentés teljes mértékben jogos. A rendezvény mára a szó szoros értelmében felnőtté vált, az egykori, szűk körű politikai eszmecserék jellemezte szabadegyetemből olyan esemény lett, amelyen presztízsnek számít jelen lenni, meghívottként felszólalni, és amelynek egyik eseményéről a...

Valamirevaló kolostor ma már elképzelhetetlen úszómedence és egyéb, a kényelmet szolgáló kiegészítők nélkül. Főleg, ha ortodox kolostorról van szó, hiszen a híveknek mégiscsak látniuk kell, milyen hatalmas és pompás is a lelkük istápolásával megbízott egyház.

Mindenekelőtt vallomással tartozom. Én már nem bírom követni a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport restaurálásának „hol igen-hol nem” szakaszait. Kíváncsi polgárként feladnám a rébusz megfejtését, lesz, ami lesz, majd ha sikerül a helyreállítás, megnézem az eredményt.

Nem a déli népek filozofikusan derűs semmittevésére gondolok. Csak sóvárgok a véget nem érő sziesztákra, az olajfaligetek árnyékába búvó mozdulatlanul bóbiskolásra, a narancsfák alá húzódó szendergésre.

Cecilia Stego Chilo svédországi kulturális miniszter 2006-ban azért mondott le tisztségéről, mert kitudódott: gyermeke dajkáját bejelentés nélkül alkalmazta, és a televíziókészülékek után sem fizette be a kötelező üzemben tartási díjat. Lemondását pár nappal azután nyújtotta be, hogy a sajtó feltárta vétkeit. De talán emlékeznek arra a német belügyminiszterre is, aki a kilencvenes években azért mondott le tisztségéről, mert egy német rendőr nem...

Időről időre rájövök, milyen sok mindenhez nem értek ezen a világon. Nem nagy horderejű dolgokról van itt szó, hanem hétköznapi apróságokról. Ha valamelyik ismerős „klubba” hív, udvariasan vissza kell utasítanom, felvállalva ezzel, hogy otthon ülőnek, konzervatívnak vagy ki tudja, minek fog tartani. De miért is nem szeretem a népszerű belvárosi szórakozóhelyeket? Mert hangos a zene? Ebből még számomra is egyértelmű, hogy bulikultúrám egy nyugdíjaséval...

Bár attól még mindig messze állunk, hogy a Nabuccón elinduljon az első köbméter földgáz Európa felé, a vezeték megépítéséről szóló szerződés aláírása mégis jelentős fegyverténynek tekinthető. A lépés azt jelzi: a közép- és kelet-európai országok képesek egységesen fellépni, ha közös érdekeikről van szó – márpedig az energiabiztonságnál jelen pillanatban kevés fontosabb prioritás létezik az érintettek számára.

Azt mondják, Kolozsvár a huzalok városa. Több fotós ismerősöm mondta, hogy vegyen alpinista leckéket az, aki épületeket szeretne fényképezni a városban anélkül, hogy belelógjanak a vezetékek. Én a tömbháznegyedek összetákolt garázsait ennél is városképrombolóbbnak tartottam.

A csíkszentkirályi lakosok lázadása után találgatások egész garmada látott napvilágot annak kapcsán, milyen besorolás illik, illetve milyen nem a Hargita megyei községben bekövetkezett cselekedetekre. A diszkriminációellenes tanács például rögtön etnikai színezetet tulajdonított a történteknek, és a testület ezáltal kimondatlanul is rasszizmussal vádolja a romák bűncselekményeit megelégelő szentkirályi székelyeket.

Nemrég nyílt az utca végén egy vegyesbolt. A tulaj úgy tervezte, csak napi pár órát lesz nyitva, hiszen azalatt a környékbeliek be tudnak vásárolni. Italt nem mérek, ez nem kocsma – fogadkozott. Az első pár napban nem is ivott senki, mert nem kapott, hiába könyörgött. Aztán lassan lehetett venni üveges sört, amelyet a szomjazók ott helyben bontottak ki és ittak meg a bolt előtti fák alatt.