2009. július 17., 12:392009. július 17., 12:39
Tusványos horderejét jelzi, hogy a jelek szerint fennállása óta először a hivatalban lévő román államfő is ellátogat a helyszínre: szombatra, Orbán Viktor és Tőkés László társaságában oda várják Traian Băsescut is. Az esemény jelentőségét az sem csorbítja, hogy az államfő újraválasztásáért küzdve maratoni kampányba kezdett, amelynek keretében minden, jelentősebb tömeget megmozgató rendezvényen részt vesz a falunapoktól a fesztiválokig.
A Tusványos ugyanis eddig jórészt csupán nem hivatalos szinten adott otthont a román–magyar párbeszédnek, a bukaresti politikum – tisztelet a kevés kivételnek - zömmel távollétével tüntetett. Ha Traian Băsescu valóban ott lesz, az azt jelenti, hogy a hivatalos román vezetés is legitimálja a két nemzet közeledését előmozdítani hivatott rendezvényt.
Hogy ennek közvetlen pozitív hozadéka is lesz-e, azt még nem tudni – kezdetnek azonban mindenképpen jó. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szabadegyetem a román–magyar párbeszéd mellett a magyar-magyar dialógus számára is keretet jelent. Tusványost konzervatív, jobboldali irányultságú rendezvényként tartják számon. Ami viszont itt nem azt jelenti, hogy az egy négyzetméterre eső Árpád-sávok, nemezsüvegek és tarsolylemezek száma sokszorosan meghaladja az átlagot, hanem azt, hogy jórészt ezen politikai oldal erdélyi és magyarországi képviselői, gondolkodói, támogatói osztják meg gondolataikat a hallgatósággal.
Nem utálják azonban ki az ellenoldal képviselőt sem, Tusványos fórumot biztosít arra, hogy – ha elvállalják a szereplést – az RMDSZ és ellenzéke egy asztalhoz üljön, és megpróbáljon megoldásokat találni arra, hogyan zárhat össze a romániai magyar közösség az őt érő támadásokkal szemben, milyen legyen a közös jövőkép. És ez egy húszévestől azért nem kis teljesítmény.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok