2009. július 13., 12:002009. július 13., 12:00
A helyi polgármester, az RMDSZ, valamint a Hargita megyei tanács elnöke azonban óva int a csíkszentkirályihoz hasonló incidensek „etnicizálásától”, mondván: a bűnelkövetésnek nincs nemzetisége. Megint mások – többek között Eckstein-Kovács Péter jogász, államelnöki tanácsos – az Erdélyben, Hargita megyében „jelen lévő” szélsőjobb eszméket, csoportokat ostorozza amiatt, hogy politikai programot kreálnak „cigányellenességükből”, és az erőszakos fellépést részesítik előnyben az együttműködő és megelőző technikákkal szemben.
Ezek az álláspontok hűen árulkodnak arról, hogy Magyarországhoz hasonlóan immár Erdélyben, Romániában sem a dolgok lényegéről, kiváltó okairól folyik vita, hanem a megbélyegzés iránti perverz hajlandóság érhető tetten a csíkszentkirályihoz hasonló jelenségek magyarázatakor. Miközben az anyaországban kapásból lerasszistázzák és a Jobbik vagy a Magyar Gárda soraiba száműzik, aki hatékony lépéseket sürget a cigányok által elkövetett bűncselekmények megfékezése érdekében, nálunk ugyancsak egész közösségekre rásütik a romaellenesség bélyegét.
Holott abszurdum – és a probléma nem ismeretére vall – az alapállás, miszerint egy polgár vagy a lakosság egy csoportja automatikusan meggyűlöli a bűnöző nemzetiségét is. Bizonyíték erre többek között, hogy a csíkszentkirályiak haragja sem ama roma családok ellen irányul, akik tisztességes munkával építenek házat, keresik a betevőt, hanem a tolvajokból, a garázdákból lett elegük. Senki nem állíthatja, hogy ez bűn.
Jogállamban persze nincs helye az önbíráskodásnak, a jogkövető magatartást és a törvénytiszteletet parancsoló demokratikus rendszerben viszont hasonlóképpen megengedhetetlen, hogy egyének vagy csoportok szociális helyzetüknél fogva kerüljék el a nyomozó hatóság, az igazságszolgáltatás büntetését. Legyenek azok romák, románok vagy magyarok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok