2009. július 22., 11:262009. július 22., 11:26
A felvidéki Magyar Koalíció Pártja alelnöke éppen tegnap jelentette be, hogy szeptemberben tömegtüntetést rendez az egyértelműen magyartipró szlovák nyelvtörvény ellen, ezzel párhuzamosan pedig nemzetközi fórumokhoz fordul a kisebbségek jogait csorbító jogszabály ügyében. Az RMDSZ legutóbb akkor érezte elérkezettnek a pillanatot hasonló tiltakozó akciók megrendezésére, amikor a román kormány nekilátott sorra leváltani a közintézmények, hivatalok vezetőit, közöttük a magyar tisztségviselőket.
Az etnikai tisztogatást ostorozó, néhány ezer részvevőt felsorakoztató nagygyűlések szónokai erélyesen felszólították a Boc-kabinetet az intézkedés visszavonására – majd azzal is maradtak. Mint tudjuk, a tüntetéssorozat egybeesett az európai parlamenti választási kampánnyal, amikor ugye az RMDSZ és az EMNT által létrehozott összefogásnak elemi érdeke volt lázban tartani, mozgósítani a magyar választókat. Ugyanezek a választók azonban most azt látják: politikai érdekképviselete számára június 7-e óta mintha már nem lenne olyan vérlázító a magyar hivatalnokok menesztése.
Holott az állampolgár idejével és energiájával nem bölcs dolog játszadozni, mert kiábrándul, és máskor mindhiába csalogatják az utcára. Lám, az RMDSZ kolozsvári szervezetének például több hét elteltével sem sikerült még összegyűjtenie a műemlékek magyar feliratozását célzó helyi határozattervezethez szükséges 15 ezer aláírást. Ebben minden bizonnyal közrejátszik, hogy a 60 ezer fősre tehető kincses városi magyar közösség jelentős részét – érthetetlen módon – nem érdekli a kezdeményezés, mások pedig úgy vélekednek: nem akarnak olyan játszmák részeseivé válni, amelyet esetleg később maguk a csatába hívó politikusok adnak fel. Talán mondani sem kell: ez az alapállás onnan kezd igazán aggasztóvá válni a politikusok számára, amikor a tömegek akkor sem hajlandók a tiltakozásra, amikor tényleg ég a ház.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok