2009. július 15., 10:592009. július 15., 10:59
A sort a végtelenségig lehetne folytatni nyugat-európai vagy japán példákkal. Ezekben az országokban nincs szükség parlamenti vagy jogi elmarasztalásra ahhoz, hogy egy fontos politikus lemondjon, elég, ha etikailag vitatható dolgok kerülnek a számlájára, vagy beosztottjai számlájára. A lemondásukat nem kell kérni, követelni; az érintettek tudják, bizonyos helyzetekben erkölcsi kötelességük visszalépni.
Az idejében jött lemondás ugyanis, ha sikerül hitelesen közölni azt, nem árt, vagy csak keveset árt a pártnak, amely tisztségbe juttatta őket. A politikusi méltóságukat sem tépázza meg erősen. Az egyszerű polgár nem marad ugyanis azzal az érzéssel, hogy atya úr isten, miféle felelőtlen, korrupt alakok kormányozzák. A lemondás akár bizalmat is szülhet a politikus, a párt, a politikai osztály iránt. Azt a gondolatot ébresztheti ugyanis, hogy ilyen apró vétségeket voltaképpen mindenki következmények nélkül követ el a mindennapi életben. A politikus, aki az efféle apróságokhoz is felelősen viszonyul, aki a beosztottjai tetteiért is mérték fölötti felelősséget vállal, különb az átlagnál.
Monica Iacob Ridzi nem apró, jelentéktelen ügyben került a fókuszba, és a pozitív tálalás lehetőségétől is megkímélte pártját azzal, hogy sokáig kivárt a lemondással. Feltételezte, védettséget szerzett a maga számára azzal, hogy európai parlamenti képviselőként annak idején maga mellé vette gyakornoknak az államfő lányát, Elena Băsescut. Rossz politikusnak bizonyult. Nem mérte fel, hogy hiába kapaszkodik görcsösen a székébe, távozása elkerülhetetlen. A megkésett gesztus után azonban már méltóságától megfosztva, szárnyaszegetten kell elhagynia a politikai küzdőteret.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok