2009. július 16., 10:172009. július 16., 10:17
Milánói barátaim mindig rosszallóan mesélték, hogy Dél- és Észak-Olaszország között soha nem épül meg a második vasútvonal, bár a kormány kétévente elkülöníti a pénzt erre a célra. De a déliek az egész összeget tervekre, megbeszélésekre, elegáns konferenciákra és a köztük levő sziesztákra költik... Én mégis mindig úgy éreztem, azok az emberek, ott, a napfényes délen, tudnak élni. Szóval nem erre a fajta semmittevésre gondolok, hanem arra, ami minálunk dívik, a görcsös munkakerülésre, a csak azért is dologtalanságra, nem hagyom magam átverni – úgyse csinálok semmit hozzáállásra.
Arra, amikor megszakadt a vezeték, a gombostűfejnyi résen lövellt a víz pillanatok alatt elárasztva a házat, és nem találtuk a fővezeték elzáróját. A sürgősségi csoport komótosan éppen akkor érkezett, amikor már felhagytunk minden reménnyel. Látva, hogy helyben futunk, a szaki ráérősen fennebb tolta a sapkáját, és így szólt a mellette bámészkodó legénykének: nem kell sietni, a nyolc órából kitelik.
Azóta többször is rám köszönt ez a nyolc órát töltsük el valahogy, erősen sok energiát belefektetve abba, hogy ne tegyünk semmit, s ha mégis, azt is groteszkül lassan. Legutóbb a postás néni cövekelt le az ajtóban, s mondta megállíthatatlanul sérelmeit. A kolléga hasztalan próbált behatolni saját irodájába, a lamentáló falanx folyton útját állta. A sokadik kísérletre emeltebb hangon próbálta eltávolítani az ajtóból az élő és mozdíthatatlannak tűnő akadályt, mire a néni enerváltan szólt rá: mit idegeskedik, fiatalember, a nyolc órából kitelik.
Semmi bajom a postásokkal, újságkihordókkal, hiszen nélkülük én is pusztába kiáltoznék, homokra írnék, de mégis az újságkihordó hölgy ütötte ki nálam a biztosítékot. Mert egyszerűen napokig nem hozott újságot. Sejtettük, hogy van valami perverz összefüggés az időjárás és a napilap késése között, a durva igazság mégis mellbe vágott. Amikor ugyanis összefutottunk, és az újságról érdeklődtem, annak ezért fizetett kihordója kikérte magának és kifakadt: nem bolondult meg, hogy szakadó esőben, villámlás és égszakadás közepette, sártengeren és tócsákon átgázolva hordozza nekem az újságot. Így mondta, szó szerint, hogy ő nem bolondult meg. Szerintem is, inkább mi, akik nem csak a derűs napokra fizettünk elő a lapra. Arra jutottam, ezentúl én is csak akkor dolgozom, ha a szél se lebben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok