• Vélemény

Hogy Magyarországon országgyűlési választási kampány közeleg, azt többek között onnan lehet tudni, hogy egyre sűrűbben vetődik fel ismét a kettős állampolgárság kérdése. Most azonban jelentős különbség a korábbi évekhez képest, hogy úgy tűnik: tényleg megvalósulhat. Tusnádfürdőn Orbán Viktor olyasmit mondott, hogy a Fidesz kormányra kerülése esetén tiszteletben kívánja tartani a 2004-es népszavazás eredményét, márpedig emlékezetes, hogy az...

A hamisítatlant, a vadat, a mesterkéletlent kínáljuk több-kevesebb sikerrel. Turistaédesgetőnek még a zötyögős utat is be lehet illeszteni ebbe a képbe, hiszen a nyugatabbról érkező vendég életében nem autózott teheneket kerülgetve, olyan úton, ahol gyakrabban találkozik szekérrel, mint motorizált járművel.

Ha lassan is, de végre felébredt hosszú ideje tartó mélyaltatásából a magyar diplomácia, és immár úgy viszonyul a szlovák nyelvtörvényhez, ahogy az megérdemli: minden lehetséges nemzetközi fórumon össztüzet nyit rá.

Faluhelyen sokféle felhasználási módja van a víznek. Akinek van hozzá gusztusa, iszik belőle, akinek nincsen, az a háziállatokat itatja a csapról. Őket nem zavarja, ha kissé zavaros, színtelen, szagtalan, barna büdös valami kerül a lábasukba.

Nem mintha egy válság bármikor is jókor érkezne, de Románia esetében még az átlagosnál is kedvezőtlenebb időpontban köszöntött be a gazdasági krízis: jó egy év alatt három választás is zajlott, illetve zajlik, így a politikai elit ahelyett, hogy minden erejével a válság enyhítésére koncentrálna, inkább a vetélytársak torkát harapdálja.

Ahányszor csak azt hiszem, hogy már nem tudnak meglepni a reklámok, mindig csalódnom kell magamban. Vagy inkább a reklámozókban. De talán leginkább az emberi butaságban. Azt még el tudom fogadni, hogy az ember lánya aszerint váltogatja samponját, balzsamát, hajegyenesítő vagy éppen -göndörítő szérumát, hogy éppen melyik reklám győzte meg arról, hogy ebben a pillanatban az a legtutibb.

Látni a fényt az alagút végén, de miért huhog? – nagyjából ezzel a bonmot-val lehetne jellemezni a Moldovában kialakult helyzetet. Mert igaz ugyan, hogy a négy, Európa-barát ellenzéki párt együttesen több mandátumot tudhat magáénak, mint a győztes oroszpárti kommunisták, ám jelenleg mégis bizonytalan, mi lesz az előrehozott voksolás végkimenetele.

Sosem lehet tudni, mit hoz a múlt. Például egy középkori vár meglátogatásakor előfordulhat, hogy meglepetéssel tapasztaljuk, a gének átörökítése már történelmi nagyjaink esetében is kitűnően működött: Törcsváron többek között azzal szembesülünk, hogy II. Rákóczi Ferenc az utolsó arcvonásig tökéletesen hasonlít nagyapjához, II. Rákóczi Györgyhöz.

Hirtelen nekifutásra rögtön ki lehetne magyarázni mindent a turáni átokkal meg a magyarok híres önsorsrontó hajlamával, viszont az igazság az, hogy a székely nagygyűlés megrendezése körüli vitának az ég adta világon semmi köze az ősmagyar legendához és nemzetpszichológiai hiedelmekhez.

Soha életemben nem féltem a kutyáktól. Igaz, nem is emlékszem, hogy valaha komolyan megharapott volna egy is. Na jó, ha gyerekkoromban nagyon nyúztam a kutyámat, oda-odakapott, vagy a másik, amelyik kölyökként kezelhetetlenül makacs volt, szintén egyszer-egyszer belemart a kezembe a hegyes kis fogaival, ha el akartam tőle venni a játékát.

Aligha kétséges: a Csíki-medence polgármesterei által kidolgozott együttélési kódex jobban szolgálja majd a helyi magyar és roma közösség együttélését, mint a Romani Criss nevű cigány érdekvédelmi szervezet tüntetése.

Mutasd, mi van a hátadra írva, és megmondom, ki vagy, avagy a ruha teszi az embert – lehetne a címe annak a szociológiai esettanulmánynak, amelyik a mostani öltözködési stílusokról szólna. Az ötlet azért érdekes, mert a mostani ruházkodási szokások mentén sok érdekes következtetés szűrhető le.

Egészen leegyszerűsítve a dolgokat, úgy tűnik, a leginkább felkapott és leglátogatottabb nyári rendezvények általában háromfázisúak. Az első a rákészülés: reklámmal, a legtutibb meghívottak, fellépők nyomatásával. A második már maga az esemény: továbbra is folyamatos reklámmal, a kihagyhatatlan programpontok csinnadrattás hirdetésével, a leghétköznapibb történések ünnepibe emelésével.

Már többször is említettem, hogy a postaládámban talált reklámszórólapok legtöbbször olvasatlanul a szemeteskukában landolnak, mert legcsekélyebb mértékben sem érdekel, hogy mire nem futja vékonyka pénztárcámból.

Nem szeretnék újabb ötletet adni a „tiszteletreméltó” programfeltörő szorgoskáknak, de sokszor furdal a kíváncsiság, vajon az emberek milyen alapon választják meg jelszavukat. Érdekelne mondjuk, hogy Obama e-mailjének mi a jelszava?

„Nem a legjobb megoldás ez a nagykoalíció” – reagált Elena Udrea a hét végén Mamaián a szociáldemokraták bejelentésére, miszerint támogatják, hogy az ifjúsági és sportminisztériumhoz hasonlóan az idegenforgalmi tárca esetében is parlamenti vizsgálóbizottság bogarássza meg a közpénzek elköltésének módját.

A hangutánzó és hangulatfestő szavakban gazdag nyelvünk is szegényes, hogy a mai sztorit érzékeltessem. Ám túl sokat röhögtünk rajta, hogy önző módon megtartsam szűkebb környezetem számára. Tehát figyelem, íme a történet.

Meg kell-e szorítani a nadrágszíjat a gazdasági krízis idején? Mivel segíti a közhalandó jobban a gazdaságot: ha úgy tesz, mintha mi sem történt volna, nyaral, fogyaszt, költekezik, vagy azzal, hogy körültekintően maga is a válsághoz igazítja családja büdzséjét.