2009. július 13., 11:582009. július 13., 11:58
Nem adok semmit hitelbe, ez nem bank – hangoztatta a patrónus. Ez is ment úgy egy hétig, ám aztán kénytelen volt elővenni egy vonalas füzetet és szép sorjában belevésni a szomszédok nevét. Messze van még karácsony – mondogatják kliensei. Ezt neki is be kell látnia, hiszen ha nem vési bele a rovásfüzetbe a neveket és a szépen gyűlő összegeket, vendégei elpártolnak tőle, majd fizetésnapkor másnak adják le a havi keresetet.
Esetleg olyannak, ki távolabb nyitott vendéglátó-ipari egységet, de fogad hitelezőket. A nevenincs alkoholistáknál mindig válság van, ám hó végén egy összegben fizetnek. Sohasem felejtik el leadni a jattot, nem szöknek meg. Jó üzlet ez mindenkinek. A boltosnak stabil klientúrája van, a kliens biztosan megkapja a napi beöntését. Olyan is van köztük, aki a borítékot nem haza, hanem a sarki csehóba adja be. Amennyiben szerencséje van, múlt havi munkadíja fedezi a szolgálatba menet és az onnan jövet felöntött italmennyiség piaci értékét. A munka nem válik vízzé, annak alkoholszaga van.
Akik napszámos munkából élnek, azoknak nagyon messze van karácsony. Sőt nem is várják a téli ünnepet, mert akkor nincsen alkalmi munka. A szociális részesedésből nem lehet eleget enni-inni. Néhányan télire kivágatják a villanyáramot, tüzelő gyanánt pedig a környező mezők, rétek bokrait gyűjtik be. Arról azonban nem feledkeznek meg egyik nap sem, hogy beboruljanak valamelyik faluvégi kurtába, és húzassanak egy újabb strigulát a nevük után.
Hogy merre van karácsony, azt senki sem tudja közülük, mert nem nagyon utazgatnak. Nincs miért. A sarki köpködőig biciklivel is el lehet jutni, hazafelé pedig már négy lábon jönnek. Kontóm van – mondják büszkén. Ez nagy szó, mert azt jelenti, van jövedelme, fedezete, másképp kitörölnék nevét a füzetből. Ha kitörlik, elveszett ember, és már sohasem tudja meg, merre van karácsony. Az, akinek két vegyesboltban is jegyzik a nevét, az boldog ember, ő tudja igazán, merre van a szeretet és barátság ünnepe.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.