• Vélemény

Sokféle kampánycsendsértésről olvastam már az elmúlt években, de ez utóbbi minden fantáziát felülmúlt. Biztos sok szellemidézős filmet nézhetett az az egyén, aki szóra bírta Budapest egyik körzetében a szavazóurnát. A voksokat gyűjtő láda ugyanis egyszer csak Gyurcsány Ferenc őszödi beszédként elhíresült szövegét kezdte fújni makacsul, őszinte döbbenetet keltve a helyiségben tartózkodókban.

Van-e esélye a Tőkés Lászlót körülvevő csapatnak arra, hogy újabb romániai magyar pártot jegyezzen be? Lesz-e hatalmi hátszél vagy hatalmi ellenszél a formai követelmények teljesítéséhez?

Mindenki lehetőségei szerint vigyáz arra, ami az övé. Bár sok mindenünk nekünk sincs, a lakásunknak eleve úgynevezett biztonsági ajtaja volt, és ezt nem is bánom, hiszen az a kevéske is fontos, ami a pici szobákban elfér. Arra azonban sosem gondoltam, hogy a postaládámat is különböző módszerekkel védelem alá helyezzem.

A politikusok közismert tulajdonsága, hogy „a választásokat kell megnyerni, nem a közvélemény-kutatásokat” jelszó alatt nyilvánosan nem sok hitelt adnak a lakosság körében végzett felmérések eredményeinek. Különösen akkor nem, amikor az adatok pártjuk alacsony népszerűségéről tanúskodnak.

Manapság egyre több szó esik a kóbor ebekről. Mindenféle társaságok és gittegyletek alakulnak a legkisebb kisvárosokban is, amelyek ha mással nem, de hangos szóval síkraszállnak a sorsukra hagyott állatok jogaiért. Szegény kóbor ebek! – hangzik mindenfelé, ám egyre kevesebben adják nekik a tízóraijukból megmaradt kiflivégüket. Arra viszont senki, vagy csak pár idealista gondol, sok utcán hagyott ember is él körülöttünk, akiknek még egy jó szót sem dobnak...

Meddig érdemes az RMDSZ-nek kormányon maradni? Mit nyer és mit veszít a szövetség, ha továbbra is kormányon marad? A kérdés egyre többeket foglalkoztat immár a szövetség berkein belül is. Míg korábban csupán a székelyföldi területi autonómia elkötelezett hívei vonták kétségbe, hogy a kormányzás útja elvezethet a belső önrendelkezéshez, mára már olyan politikusok is kirángatnák az RMDSZ-t a koalícióból, mint Frunda György, aki a szövetséget bő...

Hol volt, hol nem volt, volt egy csodálatos ország, és ebben valahol egy állami tulajdonú irodaház. Az ország vezetése azt mondta: „Nem maradhatnak így ezek az irodahelyiségek, valaki tartsa fenn a tisztaságot!” Szót tett követett, létrehoztak egy takarítónői állást, és felvettek rá egy dolgos állampolgárt, nyilván minimálbérért. „Milyen bölcs, előrelátó munkahelyteremtő kormány vagyunk” – veregették egymás vállát a miniszterek.

A válságnak mindennapjainkban is érzékelhető fejlődéstörténete van: a nem értem hozzáállást gyorsan felváltotta a kiábrándultság érzete, amely lassan elkeseredettségbe, sok esetben pedig egyenesen félelembe csapott át. És aki ebben a helyzetben elsősorban nem a saját túlélő erejében bízik, könnyen elveszhet a süllyesztőben.

Olvasom az újságokban, látom/hallom a híradókban, hogy megszavazták az új nyugdíjtörvényt, amelynek többek közt az egyik pikantériája, hogy a nyugdíjkorhatárt 65 éves korig nyújtották. Mondjuk ezzel részemről nem is lenne gond, mert mindig is szerettem dolgozni, legfennebb egy-két álmomról kell lemondanom, amiket szövögettem mostanig „ha majd megérem, hogy nyugdíjas leszek” kezdettel.

A marosvásárhelyi Félsziget Fesztivál idei kiadásán szemfüles újságírók a Víkendtelepre kilátogató RMDSZ-elnöknek is lejátszották a Kistehén tánczenekar Jó csávó a Markó című dalát. Vájtfülűek persze tudják, hogy az anyaországi együttes nem az erdélyi magyar politikus erényeit dicséri, ennek ellenére rokonszenves jelenet volt, amint a rendszerint komor arcvonásairól ismert közszereplő bazsalyogva hallgatta a slágert, majd későbbre ígért...

Nagyjából egy hete kíváncsiságból elkezdtem keresgélni kiadó és eladó lakások között az interneten. Kíváncsi voltam, milyen árban vesztegetik a bennvalókat, illetve miként hatnak az albérletek árára a rossz érettségi-eredmények. Mert én, mint egyszerű halandó, úgy gondoltam, hogy ha kevesebb diák jön Kolozsvárra, akkor kevesebb albérletet tudnak majd kiadni, így olcsóbbak lesznek az árak, mert erősödik a konkurencia.

A román belügyminisztérium háza táján kirobbant botrány kapcsán önkéntelenül is kikívánkozik az emberből néhány, az egyenruhások értelmi színvonalára általában közel sem hízelgő rendőrvicc. Csakhogy a helyzet egyáltalán nem humoros. Senki sem vitatja, hogy a rendvédelmi szervek dolgozóinak vállaira hatványozott teher nehezedik a pénzügyi-gazdasági válság közepette, több szempontból is.

Azt mondják, a triatlon úgy keletkezett, hogy a Távol-Keletről származó kisebbségi lefutott a tóra úszni, majd biciklivel ment haza. Azt nem tudni, horgász vagy fürdőző használta-e előtte azt a kétkerekűt, az azonban biztos, hogy egyre több ilyen járgányt látni a közutakon. Nem valószínű, hogy a mostanában sokat hangoztatott mobilitási hullám kedvezne ennek a sportnak.

Menni vagy maradni – a jelek szerint most ez a legfontosabb dilemma az RMDSZ-vezetés számára. Egyrészt abból a szempontból, hogy vállalnia kell-e a szövetségnek a továbbiakban is a kormányzást olyan körülmények között, hogy az ország gazdasága továbbra is lejtmenetben van, és a szociális elégedetlenség egyre nagyobb.

A görög adószedőt azonnal a szívembe zártam. Én soha, de soha nem unom elmagyarázni, hogy Romániában magyarként élek, nem bevándoroltam, hanem őshonos vagyok, s ilyeneket. De tényleg ennél több önsanyargatást nem vállalok. Szóval mondom a görög adószedőnek, aki különben is szabad idejében van, így nem vetül rá hivatása csúf árnyéka, s ha már úgyis udvariasan érdeklődik, hogy magyar és Románia.

Ördögi körbe lavírozta magát a román politikum a nyugdíjtörvény körüli mizériával. Józan ésszel vizsgálva a helyzetet vitathatatlan, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása elkerülhetetlen, hiszen az piramisjáték-szerűen működik. A korábbi befizetők csak akkor kapják meg pénzüket, ha az alapba folyamatosan érkezik az utánpótlás a jelenlegi munkavállalók járulékaiból.

Az eredetileg úgy volt, hogy előbb kitört a forradalom, aztán foglalták el a tévét. Legalábbis a klasszikus felállásban ez a helyzet, emlékezzünk csak a Magyar Televízió önbeteljesítő reklámszlogenjére, miszerint „Ha kitörne a forradalom, ön melyik televíziót foglalná el?” Lett is nagy ribillió, amikor négy évvel ezelőtt az őszödi beszéd miatt felháborodott tömeg megrohamozta a tévészékházat, és politikai álláspontját nyomatékosítandó...

Jog szerint az igazságszolgáltatás mondhat ki végszót arról, hogy a volt politikai rendőrség irattárát vizsgáló országos testület által mostanában megnevezett személyek valóban a hírhedt szeku segítői voltak-e, vagy sem. Morális szempontból azonban elsősorban Isten és – amennyiben egyáltalán ember pálcát törhet ember feje felett – földi halandó társai előtt kell(ene) elszámolnia annak, akiről felmerül a gyanú, hogy együttműködött a Szekuritátéval.