2010. október 19., 09:542010. október 19., 09:54
A két állam viszonyában mindenképpen új lendületet adott, hogy az áprilisi anyaországi választások nyomán immár „odaát” is narancsosok (értsd: az Európai Néppártot erősítő Fidesz) irányítják a kormányrudat; Orbán Viktornak sokkal könnyebb megtalálnia a közös hangot az általa csak Tusványosról is jól ismert Traian Băsescuval, amit a magyar állampolgársági törvény körüli összhang is bizonyít. (E téren különleges örömünkre szolgál rossz történelmi emléknek betudni a román és magyar szocialisták bűnös berzenkedését.) Jól jött az államfői vizit a tekintetben is, hogy a két ország kormányának egyelőre még nem sikerült teljes mértékben „ráhangolódnia” egymásra, hiszen a tavaly a Boc-kormány megbuktatása miatt elmaradt közös kabinetülést már idén sem rendezik meg, és élünk a gyanúperrel, hogy a mostani halasztás oka is a bukaresti politikai bizonytalanságban keresendő. A hivatalát mindössze szűk három hónapja betöltő Schmitt Pál dicséretére válik, hogy elődjéhez hasonlóan kiáll az erdélyi magyarok autonómiakövetelése mellett, és ezt a kérdést nyíltan fel is vetette Băsescunak. Nem tudni, pusztán szemantikai különbségről van-e szó, ám mindenképpen pozitív fejleményként könyvelhetjük el, hogy Băsescu e témában immár közösségi önrendelkezést emlegetett, és már nem az etnikai, hanem a regionális autonómia gondolatát helytelenítette. (Bár ott tartanánk már, hogy a megnevezésen kellene dűlőre jutni!) Egyetérteni tudunk a magyar államfő ama gesztusával is, miszerint látogatása során nemcsak az RMDSZ, hanem a többi romániai politikai-közéleti szervezet vezetőinek véleményét is meghallgatja. Nem véletlen, hogy az RMDSZ és sajtója fanyalogva fogadta, hogy Schmitt nem kíván politikai hovatartozása alapján különbséget tenni (erdélyi) magyar és magyar között, ennek megfelelően Tőkés Lászlóval, Szász Jenővel és Izsák Balázzsal is tárgyal. Olyan természetes gesztus ez egy magyar államfő részéről, mint amikor a történelmi magyar egyházak valamennyi vezetőjének véleményére kíváncsi. Hiszen az elmúlt nyolc év balliberális gyakorlata éppen azt bizonyította: megkülönböztetéssel nem lehet összmagyar képviseletet mímelni.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.