2010. október 19., 09:542010. október 19., 09:54
A két állam viszonyában mindenképpen új lendületet adott, hogy az áprilisi anyaországi választások nyomán immár „odaát” is narancsosok (értsd: az Európai Néppártot erősítő Fidesz) irányítják a kormányrudat; Orbán Viktornak sokkal könnyebb megtalálnia a közös hangot az általa csak Tusványosról is jól ismert Traian Băsescuval, amit a magyar állampolgársági törvény körüli összhang is bizonyít. (E téren különleges örömünkre szolgál rossz történelmi emléknek betudni a román és magyar szocialisták bűnös berzenkedését.) Jól jött az államfői vizit a tekintetben is, hogy a két ország kormányának egyelőre még nem sikerült teljes mértékben „ráhangolódnia” egymásra, hiszen a tavaly a Boc-kormány megbuktatása miatt elmaradt közös kabinetülést már idén sem rendezik meg, és élünk a gyanúperrel, hogy a mostani halasztás oka is a bukaresti politikai bizonytalanságban keresendő. A hivatalát mindössze szűk három hónapja betöltő Schmitt Pál dicséretére válik, hogy elődjéhez hasonlóan kiáll az erdélyi magyarok autonómiakövetelése mellett, és ezt a kérdést nyíltan fel is vetette Băsescunak. Nem tudni, pusztán szemantikai különbségről van-e szó, ám mindenképpen pozitív fejleményként könyvelhetjük el, hogy Băsescu e témában immár közösségi önrendelkezést emlegetett, és már nem az etnikai, hanem a regionális autonómia gondolatát helytelenítette. (Bár ott tartanánk már, hogy a megnevezésen kellene dűlőre jutni!) Egyetérteni tudunk a magyar államfő ama gesztusával is, miszerint látogatása során nemcsak az RMDSZ, hanem a többi romániai politikai-közéleti szervezet vezetőinek véleményét is meghallgatja. Nem véletlen, hogy az RMDSZ és sajtója fanyalogva fogadta, hogy Schmitt nem kíván politikai hovatartozása alapján különbséget tenni (erdélyi) magyar és magyar között, ennek megfelelően Tőkés Lászlóval, Szász Jenővel és Izsák Balázzsal is tárgyal. Olyan természetes gesztus ez egy magyar államfő részéről, mint amikor a történelmi magyar egyházak valamennyi vezetőjének véleményére kíváncsi. Hiszen az elmúlt nyolc év balliberális gyakorlata éppen azt bizonyította: megkülönböztetéssel nem lehet összmagyar képviseletet mímelni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok