2010. október 22., 10:352010. október 22., 10:35
Már ez is jelzi, hogy azért az anyaországban nem akkora az egyetértés a kettős állampolgárság kérdésében, mint az az állampolgársági törvény tavaszi módosításakor a parlamentben volt. Hiszen még akkor is, ha a nagy többség távol áll attól, hogy ilyen szélsőséges álláspontot képviseljen az elszakított területeken élő nemzettársakkal szemben, sokan vannak, akik visszásnak tartanák, ha azok is beleszólhatnának Magyarország politikai ügyeibe, akik nem viselik voksuk minden közvetlen következményét. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a magyar kormány darázsfészekbe nyúl, ha valóban választójogot kíván biztosítani a határon túliaknak. Mert igaz ugyan, hogy csak akkor lennénk teljes jogú állampolgárok, ha szavazhatnánk is, azonban a fentebb vázolt okok miatt előfordulhat, hogy ez több viszályt gerjesztene, mint amennyire a nemzet egységét erősíti.
Persze az egyértelmű, hogy a választójog kiterjesztésétől a balliberális oldal ódzkodik a leginkább, hiszen egyértelműnek tekinti, hogy a határon túliak többsége a jelenlegi kormánypártokra szavazna – és lássuk be, ebben nem is téved, hiszen az elmúlt nyolc évben a Kempinski-szállóban megejtett koccintástól december 5-éig,a határon túliak élősködőként történő beállításáig számos olyan dolgot követtek el, ami nehezen szerethetővé teszi őket. Ezért attól rettegnek, hogy beigazolódik a Mikola-féle jóslat a Fidesz–KDNP-kormány hosszú időre szóló bebetonozásáról. (Az elmúlt nyolc év kormányzati teljesítménye alapján amúgy nem biztos, hogy ez akkora tragédia lenne).
Mégis, a választójogi törvény módosítása előtt jó lenne valamilyen módon kikérni a határon túliak véleményét – nem politikai szervezeteik útján, hanem közvetlenül –, hogy valóban igénylik-e a választójogot. Ha pedig igen, akkor a legszerencsésebb megoldás az lenne, ha az országos listára való voksolás helyett saját képviselőket küldhetnének az Országházba, akik kiemelten az ő érdekeiket képviselik. Talán így lehetne a leginkább elejét venni annak, hogy arról induljon vita: ki kinek a cselédje.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.