2010. október 27., 10:322010. október 27., 10:32
Nem arról van szó, hogy közvetlenül a kormány vagy/és a politikum szóljon bele és irányítsa a visszaélések leküzdésére, de legalább viszszaszorítására hivatott intézmények dolgát, de tény, hogy ellenőrzést gyakorolnia márpedig kell, az ország mai belpolitikáját és társadalmát jellemző, már-már átláthatatlan összevisszaság pedig valóságos melegágya a korrupciónak.
Hiszen míg a politikai palettán zajló játszma leköti a figyelmet, ki figyel oda arra, hogy a színfalak mögött milyen kétes ügyletek zajlanak? És ki figyel oda arra, hogy milyen csúszópénzek kellenek és kelnek el egy-egy hivatalos ügy zökkenőmentesebb elintézése érdekében? És egyáltalán milyen hitele lehet annak a kormánynak, közvetett értelemben annak az állami szférának, amelynek klientúrájáról lépten-nyomon kiderül, hogy újabb és újabb kétes ügyletet bonyolított le, fittyet hányva például a közbeszerzési szabályoknak, nyilvánvalóan csillagászati összegeket forgatva? És ha, tegyük fel, valamelyik miniszterről vagy valamely tárcáról kiderül, hogy fölöttébb gyanús ügyletek köthetők személyéhez-nevéhez – a Ridzi- és az Udrea-esetektől hónapokon át zengett a sajtó –, akkor ki az a társadalom, amely ezt komolyan számon is kéri, és amely előtt a korrupciógyanúba kevert a hátsó ajtón távozik?
A kép azonban – ezt is tudni kell – nem kimondottan romániai sajátosság, és majd minden ország levédhetné e téren a maga jellegzetes korrupticumát. De az is tény, hogy a balkáni térségre évszázadok – ha nem évezredek – óta amúgy is a klientúrára, hálapénzekre, szövevényes érdek-összefonódásokra alapozó közszféra jellemző. A gyógyszer feltalálója bizonyosan Nobel-díjat érdemel. Nem orvosit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok