2010. október 27., 10:322010. október 27., 10:32
Nem arról van szó, hogy közvetlenül a kormány vagy/és a politikum szóljon bele és irányítsa a visszaélések leküzdésére, de legalább viszszaszorítására hivatott intézmények dolgát, de tény, hogy ellenőrzést gyakorolnia márpedig kell, az ország mai belpolitikáját és társadalmát jellemző, már-már átláthatatlan összevisszaság pedig valóságos melegágya a korrupciónak.
Hiszen míg a politikai palettán zajló játszma leköti a figyelmet, ki figyel oda arra, hogy a színfalak mögött milyen kétes ügyletek zajlanak? És ki figyel oda arra, hogy milyen csúszópénzek kellenek és kelnek el egy-egy hivatalos ügy zökkenőmentesebb elintézése érdekében? És egyáltalán milyen hitele lehet annak a kormánynak, közvetett értelemben annak az állami szférának, amelynek klientúrájáról lépten-nyomon kiderül, hogy újabb és újabb kétes ügyletet bonyolított le, fittyet hányva például a közbeszerzési szabályoknak, nyilvánvalóan csillagászati összegeket forgatva? És ha, tegyük fel, valamelyik miniszterről vagy valamely tárcáról kiderül, hogy fölöttébb gyanús ügyletek köthetők személyéhez-nevéhez – a Ridzi- és az Udrea-esetektől hónapokon át zengett a sajtó –, akkor ki az a társadalom, amely ezt komolyan számon is kéri, és amely előtt a korrupciógyanúba kevert a hátsó ajtón távozik?
A kép azonban – ezt is tudni kell – nem kimondottan romániai sajátosság, és majd minden ország levédhetné e téren a maga jellegzetes korrupticumát. De az is tény, hogy a balkáni térségre évszázadok – ha nem évezredek – óta amúgy is a klientúrára, hálapénzekre, szövevényes érdek-összefonódásokra alapozó közszféra jellemző. A gyógyszer feltalálója bizonyosan Nobel-díjat érdemel. Nem orvosit.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.