2010. október 26., 09:502010. október 26., 09:50
Az indítvány sikerében amúgy maguk az ellenzéki szociáldemokraták és liberálisok sem hittek igazán, sőt a PSD és a PNL vezetői a közös cél megkívánta összefogás helyett egymással is marakodtak, és mindkét alakulat inkább a megszorítások miatt forrongó társadalmi elégedetlenséget igyekezett meglovagolni, olyan ígéretekkel bolondítva a jelenlegi hatalom intézkedései miatt elégedetlenkedőket, amelyek megvalósítását józan választópolgár nem veheti komolyan.
Mindezen túlmenően viszont az ellenzéknek mégis részsikert ért el az indítványával, rávilágított ugyanis a hatalmon lévő alakulatok egymással, sőt saját kádereikkel szemben táplált bizalmatlanságára, ami a koalíció hosszú távú fennmaradása szempontjából nem sok jóval kecsegtet. A PDL elsősorban saját árulóitól tartva rukkolt elő a szavazáson való tartózkodás ötletével, így próbálva elejét venni annak, hogy a párt számos honatyja átálljon az ellenzék oldalára – ahogy az a júniusi bizalmatlansági indítvány vitája során bekövetkezett. De nem bíznak a demokraták a megvásárolhatóságukról elhíresült, önálló pártot alapított független képviselőkben és szenátorokban, de a hatalom oldalán eddig mindig hűségesnek mutatkozó RMDSZ-ben sem.
A politikai sors iróniája, hogy mindemellett az RMDSZ sem bízik önmagában. Miután a szövetség parlamenti frakciói tegnap beleegyeztek a “vokstartózkodásba”, Markó Béláék gyakorlatilag beismerték: nem merik tűzbe tenni a kezüket azért, hogy titkos szavazás esetén a magyar honatyák valóban a kormánybuktatási szándék ellen voksolnak. Az erre utaló jelek már a múlt héten is megmutatkoztak, amikor az RMDSZ-es képviselők felelősségük teljes tudatában támogatták az alapélelmiszerek áfájának csökkentését – a kormány elutasító álláspontja ellenére. Ez a fajta nagyfokú bizalmatlanság mindent elárul a jelenlegi bukaresti koalíció gyengeségéről, és folyamatosan ébren tartja az ellenzék reményeit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok