2010. október 28., 09:482010. október 28., 09:48
Mert ő úgy tudja, ember nincs bánat nélkül, s ha az benne marad, felemészti. Na ennyire önzetlen a barátnőm, meg pszichológus, de lehet, ez nem is tartozik ide. Amit viszont el akartam mondani, hogy a panaszkodókon kívül a kisebbségi létet sem szeretem, de megszoktam, és a kényelmes tömbben amúgy sem nyomasztó.
Annyira. Valójában azért nem szeretem, mert mindig eszembe juttatják, hogy ez az ország nekem nem az az ország, a másik sem az, s mehetek a szemem világába. Három évig Amerikában senki sem jött nekem az én országom-te országod felvetéssel, ott viszont én kérdeztem meg magamtól naponta. Visszagondolva, valószínű, önkínzással kezeltem a honvágyam. Na jó, kibukott, vállalom a nemszeretést, s előbb érte mentegetőzni, utána szemrebbenés nélkül panaszkodni fogok. Íme. Bár átlagos gyerekkorom volt, de érzelmi fejlődésemben mély nyomot hagyott, hogy a magyar tantárgyverseny országos szakaszát a kies Piteşti-en szervezték meg, ahol félméterenként utánunk szóltak az utcán, hogy beszéljünk románul. Ez most úgy bukkant fel a sebzett tudatalattimból, hogy elmentem a pszichiáterhez. Nem kezelésre, bár ezek után miért is ne, hanem interjút készíteni. S ott ülök, amikor megszólal a telefonja, hosszasan magyaráz és egyre dühösebb. Mert a különben nagyon jó szakember, európai gondolkodású orvoskollégája pattogó stílusban kéri számon, hogy miért van magyarul a típusnyomtatvány, amit a beteg aláír, ha beleegyezik a kezelésbe, és akkor is, ha nem.
A magyar beteg magyar, a román pedig román űrlapot kap, a lényeg, hogy értse, mit ír alá, meg különben is törvény van rá, magyarázza az elmegyógyász. És azt a választ kapja, hogy gondolkodjék el, melyik országban él. Na ez az, amit nem értek, mit bántja az országot, ha a nyomorult beteg megérti, mit ír alá. Mit fáj az országnak, ha én magyarul beszélek. Miért érzi az ország veszélyben magát, ha azt hallja, autonómia. Ha az ország paranoiás, kezeltesse magát. És ezek után az ország ne csodálkozzék, hogy amikor ellentétpárokat kellett alkotnom az óvodában, háromévesen is gondolkodás nélkül rávágtam: magyar–román.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok