2010. október 28., 09:492010. október 28., 09:49
Aztán az hangzott el a műsorban, hogy egy esetleges kormányválság, az esetleges előrehozott választások hónapokra cselekvésképtelenné tennék az országot. Márpedig most olyan nehéz időket élünk, amikor sokba kerül a cselekvés elmulasztása. Az az ország, amelyben a kormány képtelen gyorsan reagálni a gazdasági válság kihívásaira, mélyre süllyedhet a versenyben.
Kétségkívül van igazság ebben a megközelítésben. A nehéz időkben tettre kész, gyorsreagálású kormányra van szükség. De tegyük fel azt a kérdést is: ilyennek tartjuk-e Emil Boc csapatát. Nem lehet ugyanis nem észrevenni, hogy teljesen elfogyott a levegő a miniszterelnök körül. Emil Bocra ráomlott az ország. A kormányfő a romok alatt motoszkál, helyzete reménytelen. Emlékezzünk vissza arra is, mennyire igaznak tűnt a Frunda-féle megközelítés egy évvel ezelőtt is. És ha belegondolunk, hogy Emil Boc kormányának a tavalyi megbuktatása óta immár egy év telt el, és azóta sem villant meg a válságból kivezető út. Vajon nem állnánk ma jobban, ha már akkor túlesünk a miniszterelnök-cserén? Vajon Klaus Johannis, Liviu Negoiţă vagy Lucian Croitoru kormánya is ilyen magatehetetlennek tűnne a kihívásokkal szemben?
Aligha.
Emil Bockal ugyanis nem az a legnagyobb baj, hogy ügyetlen, hanem az, hogy annak látszik. A miniszterelnök véglegesen elvesztette azt a bizalmat, amely nélkül nem lehet eredményesen kormányozni. Azt is látni kell azonban, hogy Emil Boc a Demokrata-Liberális Párt (PDL) elnöke. A pártelnök Boc aligha fogja lemondásra felszólítani a miniszterelnök Bocot. A PDL-nek is külső impulzusra van szüksége ahhoz, hogy valami megváltozzék körülötte; hogy a berkeiben is megérezzék: nem kell a párt hajójának együtt süllyednie a kereszttűzben álló kapitánnyal. Az RMDSZ-nek jelenleg talán az felelne meg a legjobban, hogy a mostani koalíció kormányozzon tovább, de egy más, elfogadottabb, hitelesebb miniszterelnök vezetésével. Tegnap adott volt a lehetőség, hogy ezt elérje, de a szövetség nem élt vele.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.