2010. október 28., 09:492010. október 28., 09:49
Aztán az hangzott el a műsorban, hogy egy esetleges kormányválság, az esetleges előrehozott választások hónapokra cselekvésképtelenné tennék az országot. Márpedig most olyan nehéz időket élünk, amikor sokba kerül a cselekvés elmulasztása. Az az ország, amelyben a kormány képtelen gyorsan reagálni a gazdasági válság kihívásaira, mélyre süllyedhet a versenyben.
Kétségkívül van igazság ebben a megközelítésben. A nehéz időkben tettre kész, gyorsreagálású kormányra van szükség. De tegyük fel azt a kérdést is: ilyennek tartjuk-e Emil Boc csapatát. Nem lehet ugyanis nem észrevenni, hogy teljesen elfogyott a levegő a miniszterelnök körül. Emil Bocra ráomlott az ország. A kormányfő a romok alatt motoszkál, helyzete reménytelen. Emlékezzünk vissza arra is, mennyire igaznak tűnt a Frunda-féle megközelítés egy évvel ezelőtt is. És ha belegondolunk, hogy Emil Boc kormányának a tavalyi megbuktatása óta immár egy év telt el, és azóta sem villant meg a válságból kivezető út. Vajon nem állnánk ma jobban, ha már akkor túlesünk a miniszterelnök-cserén? Vajon Klaus Johannis, Liviu Negoiţă vagy Lucian Croitoru kormánya is ilyen magatehetetlennek tűnne a kihívásokkal szemben?
Aligha.
Emil Bockal ugyanis nem az a legnagyobb baj, hogy ügyetlen, hanem az, hogy annak látszik. A miniszterelnök véglegesen elvesztette azt a bizalmat, amely nélkül nem lehet eredményesen kormányozni. Azt is látni kell azonban, hogy Emil Boc a Demokrata-Liberális Párt (PDL) elnöke. A pártelnök Boc aligha fogja lemondásra felszólítani a miniszterelnök Bocot. A PDL-nek is külső impulzusra van szüksége ahhoz, hogy valami megváltozzék körülötte; hogy a berkeiben is megérezzék: nem kell a párt hajójának együtt süllyednie a kereszttűzben álló kapitánnyal. Az RMDSZ-nek jelenleg talán az felelne meg a legjobban, hogy a mostani koalíció kormányozzon tovább, de egy más, elfogadottabb, hitelesebb miniszterelnök vezetésével. Tegnap adott volt a lehetőség, hogy ezt elérje, de a szövetség nem élt vele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok