2010. október 27., 10:312010. október 27., 10:31
Summa summarum, lemaradás az van bőven, amit ugyan meg lehet magyarázni az ilyen-olyan irányból érkező „szívatásokkal”, a „csak azért se”-féle betartásokkal, de ami az elmúlt húsz évben nem valósult meg, azt bizony nehéz lesz bepótolni a következő időszakban.
S ezt nem én mondom, hanem a társadalmi-gazdasági folyamatokhoz értő szakemberek állítják, hogy a lemaradás úgy kábé ötvenévnyi. Nos, ekkora távlatban kérdéses az is, hogy például az én generációm egyáltalán megéri-e azt a boldog időszakot, amikor a hírlapok hasábjain a Székelyföld lendületes fejlődéséről és virágzó gazdasági helyzetéről szólnak a híradások.
Főleg hogy most ismét hangoztatják bizonyos körökben, hogy a már többször megjósolt, „beharangozott” világvége hamarosan bekövetkezik. Erről szólt a társalgás nem olyan régen Bukarestben egy kocsmai asztal mellett vegyes, román–magyar baráti körben, ahol az asztalt körülülők között volt egy székely legény is. A hevesebb vérmérsékletű déliek egymás szavába vágva harsogták és bizonygatták, hogy márpedig ez most már egészen biztos és elkerülhetetlen – hiszen még a Bibliában is vannak utalások erre – 2012-ben világvége lesz.
A nyomaték kedvéért hivatásos jósdák közleményeit, középkori jövőlátók és régmúlt idők sámánjainak kódolt üzeneteibe rejtett jóslatait hozták fel érvként, sőt bizonyítékként. A társaságból csupán egy személy nem vett részt a disputában, ez pedig a székely legény volt, aki az asztal sarkán könyökölve békésen kortyolgatta a sörét és nagyokat mosolygott bajusza alatt magában. Látványos hallgatása azonban feltűnt a többieknek, és bele is kötöttek emiatt.
„Mi van, hát téged nem is érdekel, hogy két év múlva mind meghalunk?!” – rivallt rá az egyik pergő beszédű bukaresti fiú. Mire a székely legény akkurátusan kortyolt még egyet a söréből, s miután a nyomaték céljából az asztal lapjához koccantotta söröskorsóját, csendesen megjegyezte: „Nem érdekel, mert ez csak titeket érint. Nálunk a Székelyföldön ötvenévnyi a lemaradás, így hát a világvége elől inkább hazaköltözöm.”
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.