2010. október 27., 10:312010. október 27., 10:31
Summa summarum, lemaradás az van bőven, amit ugyan meg lehet magyarázni az ilyen-olyan irányból érkező „szívatásokkal”, a „csak azért se”-féle betartásokkal, de ami az elmúlt húsz évben nem valósult meg, azt bizony nehéz lesz bepótolni a következő időszakban.
S ezt nem én mondom, hanem a társadalmi-gazdasági folyamatokhoz értő szakemberek állítják, hogy a lemaradás úgy kábé ötvenévnyi. Nos, ekkora távlatban kérdéses az is, hogy például az én generációm egyáltalán megéri-e azt a boldog időszakot, amikor a hírlapok hasábjain a Székelyföld lendületes fejlődéséről és virágzó gazdasági helyzetéről szólnak a híradások.
Főleg hogy most ismét hangoztatják bizonyos körökben, hogy a már többször megjósolt, „beharangozott” világvége hamarosan bekövetkezik. Erről szólt a társalgás nem olyan régen Bukarestben egy kocsmai asztal mellett vegyes, román–magyar baráti körben, ahol az asztalt körülülők között volt egy székely legény is. A hevesebb vérmérsékletű déliek egymás szavába vágva harsogták és bizonygatták, hogy márpedig ez most már egészen biztos és elkerülhetetlen – hiszen még a Bibliában is vannak utalások erre – 2012-ben világvége lesz.
A nyomaték kedvéért hivatásos jósdák közleményeit, középkori jövőlátók és régmúlt idők sámánjainak kódolt üzeneteibe rejtett jóslatait hozták fel érvként, sőt bizonyítékként. A társaságból csupán egy személy nem vett részt a disputában, ez pedig a székely legény volt, aki az asztal sarkán könyökölve békésen kortyolgatta a sörét és nagyokat mosolygott bajusza alatt magában. Látványos hallgatása azonban feltűnt a többieknek, és bele is kötöttek emiatt.
„Mi van, hát téged nem is érdekel, hogy két év múlva mind meghalunk?!” – rivallt rá az egyik pergő beszédű bukaresti fiú. Mire a székely legény akkurátusan kortyolt még egyet a söréből, s miután a nyomaték céljából az asztal lapjához koccantotta söröskorsóját, csendesen megjegyezte: „Nem érdekel, mert ez csak titeket érint. Nálunk a Székelyföldön ötvenévnyi a lemaradás, így hát a világvége elől inkább hazaköltözöm.”
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.