2010. október 29., 11:112010. október 29., 11:11
Persze mindettől a fair play szelleme meglehetősen távol áll, hiszen igencsak csodálkoznánk, ha a soron következő bizalmatlansági indítvány szavazásán a kormányoldal nem a szerdán már bevált módszert, a kormánypárti honatyák voksolástól való eltiltását alkalmazná.
Ez ugyanis eleve halva született ötletté változtatja a számbéli kisebbségben lévő ellenzék kezdeményezését, hiszen az ő oldalukon nem áll egy Roberta Anastase képviselőházi elnökhöz fogható matematikai géniusz, aki a 90 szavazatot is képes 180-nak számolni. Arról nem is beszélve, hogy a kormány presztízsnyereséget könyvelhetett el a bizalmi szavazást követően.
Az a tény ugyanis, hogy az árulásokról szóló híresztelések ellenére a kormányoldal képviselői összezártak, és nem voltak hajlandóak a saját kormányuk megbuktatását megszavazni, azt jelzi, hogy a kabinet parlamenti bázisa még mindig erős. Így a legnagyobb vesztes Victor Ponta PSD-elnök, akiről kiderült, hogy pocsék pókerjátékos lenne – az a blöffje ugyanis, hogy azt híresztelte, már csupán három kormánypárti szavazat hiányzik, senkit sem bizonytalanított el. Mindettől eltekintve azonban nincs szó arról, hogy a kormány lépése üdvözlendő lenne. Az oktatási reform szükségességét kevesen vitatják, éppen ezért nem biztos, hogy szerencsés döntés volt megkerülni a parlamenti vitát.
Egyáltalán: maga a felelősségvállalás intézménye problémás, hiszen a jelenlegi felállás szerint a kormány gyakorlatilag bármit keresztülverhet a parlamenten, érdemi vita és az ellenzékkel történő egyeztetés nélkül. Ez még akkor is csorbítja a demokráciát, ha egy magyar szempontból kedvező jogszabályról van szó, mint jelen esetben is. Ha a kabinet az újabb bizalmi szavazást is túléli, és az alkotmánybíróság is elfogadhatónak találja a lépést, akkor szabad út nyílik az előtt, hogy bármely esetben hasonlóképpen járjon el a mindenkori kormány – egy más összetételű koalíció esetén például a mostani, magyaroknak kedvező passzusokat is kiiktathatja. Igaz, egyáltalán nem kizárható, hogy az RMDSZ annak is tagja lenne. Ugyanolyan felelős tagja, mint a mostaninak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok