2010. október 29., 11:112010. október 29., 11:11
Persze mindettől a fair play szelleme meglehetősen távol áll, hiszen igencsak csodálkoznánk, ha a soron következő bizalmatlansági indítvány szavazásán a kormányoldal nem a szerdán már bevált módszert, a kormánypárti honatyák voksolástól való eltiltását alkalmazná.
Ez ugyanis eleve halva született ötletté változtatja a számbéli kisebbségben lévő ellenzék kezdeményezését, hiszen az ő oldalukon nem áll egy Roberta Anastase képviselőházi elnökhöz fogható matematikai géniusz, aki a 90 szavazatot is képes 180-nak számolni. Arról nem is beszélve, hogy a kormány presztízsnyereséget könyvelhetett el a bizalmi szavazást követően.
Az a tény ugyanis, hogy az árulásokról szóló híresztelések ellenére a kormányoldal képviselői összezártak, és nem voltak hajlandóak a saját kormányuk megbuktatását megszavazni, azt jelzi, hogy a kabinet parlamenti bázisa még mindig erős. Így a legnagyobb vesztes Victor Ponta PSD-elnök, akiről kiderült, hogy pocsék pókerjátékos lenne – az a blöffje ugyanis, hogy azt híresztelte, már csupán három kormánypárti szavazat hiányzik, senkit sem bizonytalanított el. Mindettől eltekintve azonban nincs szó arról, hogy a kormány lépése üdvözlendő lenne. Az oktatási reform szükségességét kevesen vitatják, éppen ezért nem biztos, hogy szerencsés döntés volt megkerülni a parlamenti vitát.
Egyáltalán: maga a felelősségvállalás intézménye problémás, hiszen a jelenlegi felállás szerint a kormány gyakorlatilag bármit keresztülverhet a parlamenten, érdemi vita és az ellenzékkel történő egyeztetés nélkül. Ez még akkor is csorbítja a demokráciát, ha egy magyar szempontból kedvező jogszabályról van szó, mint jelen esetben is. Ha a kabinet az újabb bizalmi szavazást is túléli, és az alkotmánybíróság is elfogadhatónak találja a lépést, akkor szabad út nyílik az előtt, hogy bármely esetben hasonlóképpen járjon el a mindenkori kormány – egy más összetételű koalíció esetén például a mostani, magyaroknak kedvező passzusokat is kiiktathatja. Igaz, egyáltalán nem kizárható, hogy az RMDSZ annak is tagja lenne. Ugyanolyan felelős tagja, mint a mostaninak.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.