2010. október 25., 10:092010. október 25., 10:09
A nincstelenek mindennap az utcát járják, és folyamatosan pörög az agyuk, hiszen valamit aznap is kell enniük. A luxus számukra nem a Bahamákat jelenti, hanem azt, hogy télen legalább este egy kis tűz pislákoljon a csikósspórban. Nem túlzás, még akkor sem, ha annak hangzik. De a tehetetlenek már csak ilyenek. Egy alkalommal részt vettem egy olyan akcióban, amellyel egy isten háta mögötti falu zsarnokoskodó polgármesterét kívánták leváltatni.
Aláírásokat kellett gyűjteni. A tehetetlenek azt nyilatkozták, nekik minden megfelel, a rendszer a legnagyobb hatékonysággal működik. Beszéltek, és közben pillepalackot dobtak a kályhatűzre. Nem kell a változás, hiszen nincs mit tenni a hatalmasok ellen. Nem is ellenük kell tennünk, hanem önmagunkért. A párton kívül nincsen élet, és a nyájba bújva melegedhetünk elmélete már megdőlni látszik. Az egyén és a gondolkodás szabadságáról már nem csak az érettségizők filozófiakönyvében lehet olvasni. Szabad akaratunkból fejjel is mehetünk a falnak, de fel is állhatunk a Luca-székre megfigyelni, kik röpködnek felettünk azokon a seprűkön, amelyekkel a közszférát kellene tisztogatniuk.
Ezek nem vádaskodások, egyszerű tények. A tehetősek nem minden alkalommal a tehetetlenek ellen vannak, csak nyitott szemekkel élnek mellettük. Van, aki havi 300 lejért éjjeliőrködik egy olyan telepen, amely elméletben egy közösségé, miközben a gyakorlatban annak vezetője szabadon kufárkodik a közvagyonnal. Amikor a köz vagyona elfogy, majd az egyén sajnálhatja, nem az övé lett az osztalék. Amíg egyesek harasztot füstölnek az eresz alatt, addig mások a lehetőségekkel élve megszerzik a legjobb kubait. Az sem lidércálom, hogy vannak olyan emberek, még napjainkban is, akik a szárított lóürülék szálasabb felét tekerik a szomszédtól kapott napilapba, és hasábfüstöt eregetve, lángolva beszélnek a politikáról.
Akik nyitott tenyérrel közelednek feléd, nem minden esetben az önzetlen szeretetüket kívánják kifejezni irántad. A gyerek, aki siet visszavinni az autódtól a bevásárlókocsit, nem azért teszi, mert otthon arra tanították, hogy legyen udvarias az idősebbekkel, hanem megkéri az elvégzett munka árát. A lyukas cipőjű tehetetlen az összegyűlt pénzből viszont nem kiflit, hanem márkás energiaitalt vásárol. Mit is kéne akkor tenni?
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.