2010. október 21., 10:142010. október 21., 10:14
A következő lottóhúzásokkor ki fog derülni, hiszen derék bürgermájszterünk ígérte, a megjátszott számokat nyilvánosságra fogja hozni. (Megsúghatjuk, hogy a hőn áhított telitalálat elméleti esélye a romániai hatos lottón 1 a 13 983 816-hoz, vagy hogy még szebben nézzen ki, 0,0000000715...) Tisztázzuk: én nem csodálkozom a csodaváró városvezetésnek ennek a lépésén. Valószínűleg kétségbeesetten kapaszkodnak minden szalmaszálba, ami helyrebillentheti az amúgy mindenhol jellemző egyensúlyhiányt a bevételek és kiadások között. Mi mindannyian, kisebb-nagyobb mértékben kapni szeretnénk, de adni... Ugye szeretnénk a mindenki számára elérhető, (elméletileg) ingyenes egészségügyi ellátást és a minőségi közoktatást? Ugyanakkor az orvosok és tanárok fizetése is legyen nagy. A gödrök nélküli utakhoz mit szólnak? Rendben, vettem az adást, mindenhol legyen autópálya is, és persze ingyenes. Hatékony államot? Legyen, de minden közalkalmazott őrizze meg a munkahelyét (járulékát, bónuszait stb.), mert jaj, mi lesz szegényekkel, ha tíz aktatologató (de hű párttag!) közül egy is a valódi munkaerőpiacon kell hogy boldoguljon. Legyen olcsó minden termék, jó minőségű, de minél több adót kell kivetni a magánszektorra, hiszen csak tőlük jön be az ország pénzeszsákjába. Hozzon a tulajdonos otthonról pénzt, van neki. Dolgozzunk minél kevesebbet, minél korábban nyugdíjaztassuk magunkat, magas nyugdíjjal? De minek is dolgozni, hiszen ott van a garantált minimális jövedelem, a munkanélküli-, fűtési, szociális stb. segély, nem is beszélve „egyéb” jövedelmekről, amiket az állambácsi előtt jó balkáni módra el lehet titkolni. Satöbbi. Csodavárók vagyunk, rengeteg elvárással a világ iránt. A többiek gondjai? Ugyan már, azok hidegen hagynak bennünket.
Van némi esélye annak, hogy a Svéd Tudományos Akadémia már most tudja, hogy a következő közgazdaság-tudományi Nobel-díjat megosztva a kisvároska polgármesterének és a hazai csodaváróknak fogja adni. És annak is van csekély 99,99999684... százaléknyi esélye, hogy tovább várjuk a szánkba repülő sült galambot. Pedig tehetnénk egy csodát: ne várjuk a csodát, hanem tegyünk érte.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.