2010. október 22., 10:322010. október 22., 10:32
l megküzdeniük, még arra is jut energiájuk, hogy rajzfilmhősök pedigréjével foglalkozzanak. Most például valamelyik ráérős jezsuita szerzetes – a régi jó teológusok mintájára, akiknek például az volt az egyik legfőbb problémájuk, hogy a nőknek van-e lelke – azt vizsgálta, hogy a Simpson család főszereplői vajon milyen vallásúak?
Nos, a bizonyára hosszas és kimerítő vizsgálat eredménye az, hogy a sörrajongó, enyhén tapló Homer Simpson és becses családja bizony jó katolikus, hiszen többek között étkezések előtt is imádkoznak, és a maguk módján hisznek a túlvilágban. A rendkívül meggyőző érvek a klasszikus „gondolta a fene” reakciót váltották ki az alkotókból, akik közül az egyik emlékeztetett: a történet szerint Simpsonék protestánsok, hiszen a helyi presbilutheránus egyházközség tagjai. Az animációrajongó jezsuita szerzetes erőfeszítése azonban mindenképpen méltányolandó, és ennek alapján máris elkezdhetünk azzal a közérdekű dilemmával foglalkozni, vajon milyen vallásúak lehetnek a közismert magyar rajzfilmhősök. Itt van mindjárt Süsü, a sárkány.
Nos, őt bizonyos természetes adottságainál fogva nehéz máshogy elképzelni, mint főállású inkvizítorként, aki az eretnek bűnének megállapítását követően egyetlen könnyed lehelettel lángra is lobbantja a máglyát, szóval ez nagyjából egyértelmű. Vuk, a kis róka viszont lényegesen árnyaltabb személyiség. A jelek szerint egy vérbeli vörössel van dolgunk, tehát itt egy olyan karakterrel állunk szemben, aki ateista – még akkor is, ha ezt hithű vöröshöz híven vallásszerűen űzi. Nézzük ezek után a Vízipók, csodapókot. Ő egyértelműen a hinduizmus követője, hiszen annyi karja van, hogy nem is lehet más, mint Síva istenség leképeződése a vízi rovarvilágban, illetve a magyar mesehősök panteonjában.
Nem maradhat ki a legendás Macskafogó főszereplője, Grabowski sem. Ő a neve alapján lengyel, tehát adott a csontkemény katolicizmus, bár komolyan rezeg a léc, hiszen egy japán csajjal jön össze, szóval inkább a zen buddhizmus játszik. Aki szerint mindez baromságnak hangzik, az próbáljon önmérsékletet gyakorolni, hiszen a jelek szerint van, aki képes egyházi vonalon komolyan foglalkozni a témával. Úgyhogy ha már az illetékesek jó fejet akarnak játszani, akkor komolyan izgulok, ki lesz az első rajzfilmhős, akit boldoggá avatnak.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.