• Vélemény

Varázslat márpedig van. Lehet, hogy nem leselkedik minden bokorban, de annyira messze nem kell elmenni, hogy az ember összetalálkozzék a vegytiszta változatával: elég csak egy valamire először rácsodálkozó gyerekcsapatot közelebbről szemügyre venni. Mi, felnőttek persze már szinte immunisak vagyunk az ilyesmire, mert divat, hogy a cinizmusnak minél nagyobb teret engedjünk, és a legegyszerűbb dolgokban is a hibákat keressük inkább, mint a csodákat.

Nagyobb csapás nem is érhette volna a kritikátlan multikulturalizmust szinte már vallásként propagáló ultraliberalizmust annál, hogy Angela Merkel német kancellár nyíltan kimondta: a multikultiról vallott eddigi nézetek teljes csődöt mondtak. Óriási súlyú szavak ezek, hiszen gondoljunk bele: azon ország első számú politikai vezetőjének szájából hangzottak el, amely még ma sem tud szabadulni a második világháború idején elkövetett népirtás...

Érdemes beülni néha a bírósági tárgyalásokra, és megfigyelni, ki miért perlekedik. Vannak, akik házat, földet, autót szeretnének elcsalni a másiktól, rendszerint rokontól. Vannak, akiket megharapott a szomszéd kutyája, ezért jelentik fel a kedves polgártársukat. A hírekből tudjuk, a tengerentúl nagy divatja van ennek a sportnak, és ott megéri ügyvédnek lenni.

A romániai közalkalmazottak lassan országos káoszt eredményező sztrájkja is megmutatja, mennyire nem mindegy, hogyan próbál szembeszállni egy kormány az országot sújtó gazdasági válsággal. Mindez főleg annak fényében válik fontossá, hogy a héten Orbán Viktor magyar kormányfő is bejelentette, milyen intézkedésekkel kísérli meg a kormány elnavigálni az országot a csőd széléről – a magyar és a román intézkedések között pedig nem is lehetne nagyobb a...

Az ellenzék számos politikusának még az érettségi után is jelentős problémákat okoz a földrajz és a történelem. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy olyan 99 százalékuk simán bukna, ha most kellene bármelyik tantárgyból a kettő közül röpdolgozatot írnia (bár nagyjából ez is meggyőződésem), hanem arra, hogy továbbra is hisztérikusan támadják az új oktatási törvény tervezetét, amiért az végre előírja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok...

Kétség nem fér hozzá, a pénzügyi alkalmazottak spontán sztrájkja alaposan próbára teszi a kormány állóképességét. Az ország adminisztrációja ugyanis az adók begyűjtésén, a közpénzek mozgásán alapul. Ha az adók befizetése leáll, ha a már begyűjtött közpénzek bent ragadnak az államkincstárban, az nemcsak a közszféra egészét, hanem az ország teljes népességét érinti valamilyen módon. Késhet a nyugdíjak kifizetése, megbénulhat az egészségügy.

Azok, akik az úr 2010. esztendejében lakásfelújításra adják szomorú fejüket, leginkább szakemberekkel végeztetik a munkát. Nem olcsó mulatság, mert majdnem ugyanannyiba kerül, mint amennyit az alapanyagért pengettünk le a bájos eladólánynak.

Csak csurran-csöppen egy-egy lej a mínuszban tátongó államkasszába, ha abból indulunk ki, hogy adócsalás gyanújával hány magánembert, kis- és közepes vállalkozást kényszerítettek az elmaradás, illetve az azzal járó bírság kifizetésére az elmúlt hónapokban, illetve hány vélt vagy valós kihágás okán kényszerítették ezeket a többnyire kis összegekből gazdálkodókat arra, hogy mélyen a zsebükbe nyúljanak.

Meglehetősen súlyos üzemzavarra utal az a huzavona, amely a nyugdíj-, az oktatási, illetve a közalkalmazottak egységes bérezéséről szóló törvény sorsának alakulását övezi. És bizonyos fokú komolytalanságra is utal Traian Băsescu államfőnek az a lépése, hogy csak a nők nyugdíjkorhatárának a 65 évre való emelését kifogásolva küldte vissza a tisztelt háznak az enyhén szólva is vitatott körülmények között, az ellenzék szerint egyenesen csalással...

Zsófit erősen foglalkoztatja a kisebbségi lét. Valójában a saját kisebbségi létén töri a fejét. Nem, nem a családban elnyomott, mert ott, bár ő a kisebb, vele szemben következetesen és mindig a pozitív diszkrimináció elve érvényesül. Viszont azt Zsófi nem nagyon érti, hogy magyarként miért lakik Romániában, mikor az ugyancsak magyar nagybátyja mindenféle zavaró diszkrepancia nélkül nemes egyszerűséggel Magyarországon él.

A Mal Zrt. vezérigazgatójának őrizetbe vétele talán az első lépés afelé, hogy megdőljön Fricz Tamás politológus maximája, miszerint Magyarország következmények nélküli ország. Szó sincs arról persze, hogy a közvélemény „vérszomjának” kielégítése érdekében mindenképpen fel kell mutatni valakinek a fejét, azonban mégiscsak egy nyolc ember halálát okozó környezeti katasztrófáról van szó, és az eddigi ismeretek alapján úgy tűnik, hogy a...

Idén is politikai töltetű indokok alapján hozta meg döntését a norvég Béke-Nobel-díj Bizottság, a testület tavalyi határozatával ellentétben azonban a mostanival ezerszer könnyebb azonosulni. Egy évvel ezelőtt ugye nem kis felhördülést és általános értetlenséget váltott ki, amikor „a nemzetközi diplomácia és a népek közötti együttműködés terén kifejtett rendkívüli erőfeszítéseiért” Barack Obama nyerte a béke-Nobel-díjat.

Én, mint a társadalom utolsó, mocsadék söpredéke, sokévi öngyalázkodás után felemelem fejem a kárhozat bűzös mocsarából, és felszólalok a társaim és magam védelmében: a dohányosokat igenis diszkriminálják. Az egyetlen jó dolog abban, hogy egy viszonylag keleti és balkáni országban élünk, az, hogy itt még nem terjedt el annyira a nem dohányzók közutálata, amivel a Föld bolygóról is lesodornának, ha tehetnék.

A hitleri, sztálini és benesi eszméket idézi fel Ilie Năstasénak a cigányokra, közvetett módon pedig ránk, magyarokra vonatkozó legutóbbi kijelentése. A botrányairól nem kevésbé híres egykori teniszcsillag arra a cigánykérdésre kínál ugyanis megoldást, amely eleddig mindenütt és mindenki számára megfejthetetlen talánynak bizonyult.

Bő félóra kutakodás után kezdtem bánni, hogy önként ajánlottam: megnézem a neten, milyen órarend szerint dolgoznak a gépkocsik bejegyzését végző kolozsvári hivatalban. Bántam, mert az idő telt, a kutakodás viszont nem vezetett eredményre. No, de szolgáltatnom kellett az eligazítást, hiszen korábban én tartottam fejtágítót arról, hogy manapság már nem kell elmenni, sorban állni ahhoz, hogy megkérdezzen valamit az ember.

Már a 90-es évek közepe óta állandó vitatéma a csángók helyzetén javítani akarók, illetve a kérdéskört egyre újabb és átfogóbb megközelítésben ábrázoló kutatók körében, hogy a csángómentés valójában kinek a célját szolgálja.

Már kétéves falusi vagyok. Ennek vannak egyértelmű jelei, nem a két évnek, a falunak: mindig a mi autónk a legporosabb az irodaház parkolójában, rutinosan dobom be a váltócipőt, ha színházba megyünk, pontosan tudom, hol lehet a legolcsóbban műtrágyát venni, néhányan már visszaköszönnek, ha leszaladok a kisboltba, este tízkor szemrebbenés nélkül kölcsönkér a szomszédasszony, aki hónapokig nem köszönt vissza.

Minden jel arra mutat, hogy a Magyarországon bekövetkezett ökológiai katasztrófa súlyosságát és következményeit tekintve minden eddigi környezeti balesetet felülmúl – nemcsak az anyaországban, hanem az egész kontinensen. Úgy tűnik, hogy az eddig a legek kategóriájába sorolt tíz évvel ezelőtti tiszai ciánszennyezés pusztítása – némi túlzással – eltörpül az ajkai vörösiszaptenger áradatához képest.