2010. október 21., 10:162010. október 21., 10:16
Ilyesmire mifelénk nagyon rég volt példa, még Trianon előtt, az 1938-as, illetve 1940-es bécsi döntések értelmében az anyaországhoz visszacsatolt területekről ugyanis nem választás, hanem meghívás révén foglaltak helyet magyar képviselők az Országgyűlés padsoraiban – ameddig az 1944 késő nyári-őszi fordulat be nem következett.
Most olyan helyzet állhat elő, mint amilyent például Románia gyakorol a határain kívül élő román nemzetrész esetében. Politikai rövidlátásra utalnak azok az ellenzéki vélemények, miszerint a Fidesz–KDNP szándéka szerencsétlen. Mert – bár közhelyesnek tűnik – cáfolhatatlan az az örök érvényű gondolat, miszerint minden magyar felelős minden magyarért. Ezt az elvet kellene végre a gyakorlatban is érvényre juttatni, a kivitelezés mindenki számára elfogadható részleteinek és eszközeinek a megfontolt kidolgozásával; és végre sutba kellene vágni azt a rossz beidegződést, amely szerint a határon túli magyarok sorsa az illető országok belügye, a nemzetközi fórumokon legfeljebb szóvá lehet tenni egyes sérelmeiket.
Az ilyen sérelmek közé tartozik, és ugyanúgy sutba vágandó tehát az a szintén sok évtizedes úzus, miszerint a főleg tömbmagyar vidékeken a szülőföldjükön élő magyarok nem gyakorolhatják hivatalosan saját anyanyelvüket. A Magyar Polgári Párt kezdeményezése folytatásaként mutatkozik annak az igénynek, amelyet az egykori Magyar Népi Szövetség a népi demokrácia ígéretes – most már tudjuk: inkább ígérgetős – első éveiben is megfogalmazott, és amelyet 1956 szeptemberében (!) egy kolozsvári pártgyűlésen Szabédi László is igen markánsan követelt: a magyar nyelv hivatalossá tételét. Ne féljünk tehát, mert ha meg sem próbáljuk, akkor tényleg nem sikerül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok