2010. október 21., 10:162010. október 21., 10:16
Ilyesmire mifelénk nagyon rég volt példa, még Trianon előtt, az 1938-as, illetve 1940-es bécsi döntések értelmében az anyaországhoz visszacsatolt területekről ugyanis nem választás, hanem meghívás révén foglaltak helyet magyar képviselők az Országgyűlés padsoraiban – ameddig az 1944 késő nyári-őszi fordulat be nem következett.
Most olyan helyzet állhat elő, mint amilyent például Románia gyakorol a határain kívül élő román nemzetrész esetében. Politikai rövidlátásra utalnak azok az ellenzéki vélemények, miszerint a Fidesz–KDNP szándéka szerencsétlen. Mert – bár közhelyesnek tűnik – cáfolhatatlan az az örök érvényű gondolat, miszerint minden magyar felelős minden magyarért. Ezt az elvet kellene végre a gyakorlatban is érvényre juttatni, a kivitelezés mindenki számára elfogadható részleteinek és eszközeinek a megfontolt kidolgozásával; és végre sutba kellene vágni azt a rossz beidegződést, amely szerint a határon túli magyarok sorsa az illető országok belügye, a nemzetközi fórumokon legfeljebb szóvá lehet tenni egyes sérelmeiket.
Az ilyen sérelmek közé tartozik, és ugyanúgy sutba vágandó tehát az a szintén sok évtizedes úzus, miszerint a főleg tömbmagyar vidékeken a szülőföldjükön élő magyarok nem gyakorolhatják hivatalosan saját anyanyelvüket. A Magyar Polgári Párt kezdeményezése folytatásaként mutatkozik annak az igénynek, amelyet az egykori Magyar Népi Szövetség a népi demokrácia ígéretes – most már tudjuk: inkább ígérgetős – első éveiben is megfogalmazott, és amelyet 1956 szeptemberében (!) egy kolozsvári pártgyűlésen Szabédi László is igen markánsan követelt: a magyar nyelv hivatalossá tételét. Ne féljünk tehát, mert ha meg sem próbáljuk, akkor tényleg nem sikerül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok