2010. október 20., 10:482010. október 20., 10:48
Most éppen az az alaphelyzet, hogy kergetőzik a gyermekem apja a gyermekünkkel. Ez nem olyan egyszerű, ugyanis több külső és belső tényező alakítja a végkifejletet. Például, hogy a gyermek soha nem fáradt, viszonylag keveset játszik egyedül, a pajtások házhoz szállítása körültekintő szervezést igényel, a rajzfilmet elmélyülten nézi egyedül, az viszont mardosó lelkifurdalást okoz a szüleinek. Másrészt elméletben szigorúan lebetonozott szabályok szerinti életvitelünk a gyakorlatban teljesen rapszodikus, a szabályokat már a megfogalmazásuk pillanatában flottul megszegjük, és az olyan elemi elvárásoknak sem tudunk megfelelni, hogy mindennap ötkor befejezzük a munkát. Mondjuk a tartósítószer-mentes, biokajából összeállított étrend akkor dőlt meg, amikor kiderült, hogy a biokertész a permetezett zöldséget vásárolja fel a faluból, csak kiválogatja a hitványabb-kukacost. Na ennyit a szabályokról vagy a következetes gyermeknevelési elvekről. Viszont a tartós rajzfilmnézés még így is kiváltja a lelkiismeret-furdalást, tehát ütköznek a kényelmi szempontok: hagyjuk a gyermeket bambulni a tévé előtt, hogy nyugodtan főzzünk, bambuljunk a számítógép előtt s egyebek, vagy ne hagyjuk a gyermeket bambulni a tévé előtt, mert rettentő kényelmetlen a mardosó érzés, hogy egyetlen sarjunkat engedjük lelkileg elsivárosodni, képzeletvilágát sekélyesedni, érzelmi intelligenciáját sorvadni. Általában addig dúl a lelkünkben a harc, amíg a gyermek legalább két rajzfilmet végignéz, akkor kezdődik a szülők közötti jelbeszédes-szempárbajos csata, hogy kinek van éppen fontosabb dolga, ezalatt a gyermek nyugodtan végignéz még két rajzfilmet. Általában az apja marad alul, mert nem főz, nem vasal és nem takarít. A ház fegyveres őrzése és a szellőztetés pedig halasztható. És akkor megkezdődik a fékeveszett hancúrozás, amibe a számítógép elé szokott felnőtt hamar belefárad. De semmi baj, a gyermek mágikus világképe még érintetlen, ezért így kergetőznek tovább: apa ül a díványon és ordít: foglak meg, foglak meg, Zsófi pedig szélsebesen rohan a dívány körül és boldogan sikongat.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.