• Vélemény

Tulajdonképpen igaza van a Bihar megyei közgyűlésnek, amikor úgy döntött: peres úton próbálja meg rábírni az országos restitúciós hatóságot arra, hogy végre döntsön néhány visszaigényelt ingatlan ügyében. Tarthatatlan ugyanis, hogy még a rendszerváltás után huszonkét évvel sem kerülhettek vissza a rablást állami szintre emelő kommunisták által elorzott ingatlanok a jogos tulajdonosokhoz.

Az utóbbi hónapokban rekordszintet ért el az egy főre eső összeesküvés-elméletek száma, miszerint globális erők szövetkeztek a magyar nemzet megtörésére, kizsigerelésére és megsemmisítésére. Az elméletek terjesztői nemzetközi pénzintézeteket, kormányokat és spekulánsokat sejtenek a háttérben.

Több szempontból is fontos az alkotmánybíróságnak a helyhatósági és a parlamenti választások összevonását szabályozó törvény alkotmányellenes voltát kimondó ítélete. Döntésével a taláros testület a jelek szerint afelé az európai minta felé hajlott, amelynek lényege, hogy a helyhatósági, illetve parlamenti választásokon eltérőek a hangsúlyok.

Ellopták a személyimet. Nem került sokba az új, viszont sokat kellett mászkálnom utána, mivel a 4 lejes okmánybélyeget a postán, a 7 lejes illetéket pedig a polgármesteri hivatal adóosztályán kellett befizetni.

Bő hét évvel ezelőtt a magyar balliberális oldal húszmillió román beözönlésével riogatta Magyarországot a külhoni magyarok kedvezményes honosítása kérdéskörében is kiírt népszavazást megelőzően, most meg azt hangoztatva próbál valamiféle politikai tőkét kovácsolni magának, hogy az elmúlt évben regisztrált állampolgárság-igénylések száma elhanyagolható, a több mint 200 ezer leadott iratcsomó a kezdeményezés népszerűtlenségéről árulkodik.

Már csak az hiányzik, hogy odaadjuk a magyaroknak az ország szívét, mondta egy bukaresti tüntető, azt próbálva érzékeltetni: annyira mélyre süllyedt ez az ország, hogy ennél rosszabb már csak a székelyföldi autonómia lenne. Majd ujjal mutogatnak ránk, hogy a székely megyékben nem vonultak utcára a magyarok, pedig hajjaj, nagy ott a szegénység, de biztos félnek, vagy a kormány pénzeli a civil szervezeteiket.

A Románia-szerte több mint tíz napja tartó tüntetéssorozat, az ezen elhangzó követelésekre érkezett nyögvenyelős válaszok bebizonyították, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártok és a Boc-kabinet tagjai egyáltalán nem készültek fel egy nagyméretű, a megszorító intézkedések kiváltotta elégedetlenségi hullámra.

A határban legfeljebb mínusz tíz fok lehetett, borotvapenge-szerű szél fújt, az az igazi bihari fajta, a fagyos talaj ropogott a talpunk alatt. Persze nekem ott kellett lennem, hiszen ez a dolgom – jól felöltöztem, sapka, sál, két nadrág –, de ezzel nem mindannyian voltunk így.

It’s the economy, stupid – Bill Clinton amerikai elnök 1992-es kampányának szlogenje, amelyet James Carville kampányfőnök talált ki, immár az erdélyi magyar politikai szférában is követőkre talált. Nem is csoda, hiszen az egyszerű, keresetlen megállapítás – magyarul A gazdaság a lényeg, te ostoba – akkor győzelmet ért Clintonnak.

Nem először panaszolom el nyilvánosan égbekiáltó butaságomat, de úgy látszik, képtelen vagyok tanulni a sorozatos pórul járásaimból.

Távol álljon tőlünk, hogy a román kormányt és pláne Traian Băsescu államfőt minden idők legjobb kabinetjének, illetve elnökének tartsuk, sőt. Többször is bíráltuk, hogy a kelleténél kreatívabban értelmezik az alkotmány és a jogszabályok előírásait, és a visszaélésektől sem riadtak vissza, hogy hatalmukat bebiztosítsák.

Végre kiderült, ki a felelős a gazdasági válságért, és azért, hogy Romániában egyre mélyebbre süllyed az életszínvonal, az ország pedig egyre élhetetlenebb: a bűnös nem más, mint Mátyás király.

Húsz évvel a rendszerváltás után úgy tűnik, Románia országos, megyei, illetve helyi viszonylatban is felismerte, hogy hatalmas potenciál rejlik az idegenforgalomban.

A napokban ízelítőt láthattunk a közeledő (polgár)háborúból. Nyugalom, ez persze túlzás, még nem tartunk ott, de ha egyszer elszabadul az erőszak, akkor sajnos anarchiába és vérfürdőbe torkollhat az egész. Ilyen zavaros időkben jó, ha az embernek van határozott elképzelése a jövőjéről.

Traian Băsescu meggondolatlan beszólása jobb esetben hónapokkal, de akár évekkel is meghosszabbíthatja a lélegeztetőre kapcsolt romániai egészségügy haláltusáját.

Pénz: Hol válság van, ott IMF van. Hol nincs IMF, ott is. Jó válsághoz valuta kell, rossz válsághoz a mi pénzünk is jó. A mi pénzünknek nem kell cégér. A mi pénzünkből nem lesz cégér.

Az ellenzék még jelenlegi, ötven százalék körüli támogatottsága ellenére sem bízik abban, hogy nyerhet az őszi parlamenti választásokon, ezért az utcán szeretné kikényszeríteni a kormány mihamarabbi bukását, és az előre hozott választásokat.

Külföldi ismerőseim gyakran kérdik meg tőlem, miben is különbözik hazám az ő otthonuktól. Amikor először szembesültem ezzel a kérdéssel, a szavam is elakadt. Csak annyit tudtam – akkor még friss német nyelvtudásomat latba vetve – kinyögni, hogy „ez egy egészen más világ”.