2012. február 15., 10:212012. február 15., 10:21
A tálat hoztál-e, és csak lassan igyad, mert hideg szintagmákat szerencsére nem ismerik, de az viszont mindenki számára egyértelmű, hogy a szerencsétlen románok hiába vágynak egy jófajta pityókás házikenyérre, mert a székely boltokban egyrészt nem értik meg, hogy mire áhítoznak, másrészt nem akarják megérteni, mert megátalkodottak. Nos, ez annyira egyértelmű, hogy bukaresti barátnőm már tizenöt évvel ezelőtt részt vett egy újságíróknak szervezett székelyföldi tanulmányúton, aminek az volt a célja, hogy személyesen tapasztalják meg, tudnak-e kenyeret venni. Vígan tértek haza a Dâmboviţa mellé, ám a többség úgy maradt: a románnak nem adnak kenyeret a székelyek.
Ezzel nekem különösebben nincs is bajom, ám azt nem értem, hogy én miért nem boldogulok a székely boltokban. Vagy direkt ez a stratégia: nekem a „csedoric?” jár, nehogy elbízzam magam? A multiknál már megszoktam, azok humánerőforrás politikája nekem kínai, nekik meg román. Nekik mindegy, hogy én szívesen vagy spórolásból járok hozzájuk, ezért nyugodt lélekkel rám se hederítve, úgy szólnak hozzám, ahogy akarnak. Na de a helyi kis- és nagyobb boltok, mit zaklatnak engem a „csedoriccel”? Lehet, hogy a román hölgyek parapácsabbak, alkalmasabbnak találtattak az eladásra, mint a magyarok, de ha már annyira talpraesettek, tanuljanak meg három mondatot magyarul.
A lét elviselhetetlen könnyűségéről amúgy sem szempillaspirál-vásárlás közben szeretek elmélkedni. Tehát ha a hölgy megtanul köszönni, „mittetszikel” és a polcról három alapterméket magyarul is elrebeg, máris mindenkinek sokkal szebb az élete. Az övé azért, mert nem kell néznie, hogy fintorgok a „csedoricra”, majd ebből esetleg téves következtetéseket von le a népek barátságára vonatkozóan, az enyém meg azért, mert úgy érzem, itt engem megbecsülnek. És ne mondja nekem senki, hogy pikírt vagyok, mert öt boltban jöttek nekem a „csedoriccal”, amire elegem lett, és legyintve kifordultam az ajtón. És az ötből háromnak biztosan tudom, hogy székely magyar tulajdonosa van. Persze, ha majd úgy érzem, nem élhetek szempillaspirál nélkül, akkor visszatérek, addig viszont emészthetem magam, hogy az idelátogató románok végre nem halnak éhen, de a helyi boltosok szép lassan igen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok