2012. február 21., 10:452012. február 21., 10:45
Hiszen ezeket a mutatókat a társadalom működését, a modern népuralom lakossági elfogadottságát jelző adatoknak tartják. Romániában jórészt két évtizede a hadsereg számít az egyik legmegbízhatóbb intézménynek, ezt támasztja alá egy friss felmérés is. Tanulságként nem árt, ha jelezzük: eközben más közép-kelet-európai országokban nem egészen ez a trend.
Lengyelországban az alkotmánybíróság áll az első helyen, második a köztársasági elnök intézménye, ezt követi a hadsereg, Magyarországon is a köztársasági elnöknek és az alkotmánybíróságnak a legnagyobb a bizalmi indexe, míg a csehek a közszolgálati televízióban és a helyi önkormányzatokban bíznak meg leginkább, a hadsereg a közepesen megbízható kategóriába tartozik.
Külön szociológiai tanulmányt igényelne, hogy a romániai lakosság miért éppen a hadseregben lát egyfajta értékrendbeli etalont, amikor – a háborús időket leszámítva – a fegyveres erők, a vezérkar vajmi kevéssel járult hozzá az ország demokratizálódásához, gyarapodásához. Huszonkét év elteltével sem tisztázódott megnyugtatóan, pontosan mekkora felelőssége volt a román katonaságnak, számos főtisztjének a ’89-es forradalom vérengzéseiben. Jellemző az is, ahogy bukaresti politikusok a hadsereget tartják a demokratikus társadalmi berendezkedés, az államrend alappillérének.
Márpedig ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy miközben megannyi településen egyetlen orvos sem rendel, az önkormányzatok képtelenek megtéríteni az ingázó pedagógusok költségeit, a hivatásos katonák szolgálati lakásra, albérletük ellenértékére jogosultak. Amikor a válság közepette egészségbiztosítási hozzájárulásra kötelezték a 740 lejnél magasabb nyugdíjakat, a katonai nyugdíjak átlagban 34 százalékkal növekedtek. Ugyan milyen alapon részesít hátrányos megkülönböztetésben az állam egy nyugdíjas pedagógust, orvost, mérnököt egy nyugalmazott katonatiszttel szemben? Milyen alapon tartják nagyobb becsben a katonai egyenruhát a szerszámgéplakatos kezeslábasánál?
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.