• Vélemény

Ismét csatazajtól hangos az erdélyi magyar politikai „hadszíntér”. Az összkép és a hangulat leginkább a 2007-es európai parlamenti választások kampányához hasonlít, amikor Tőkés László függetlenként pályázott brüsszeli mandátumért, ennek megfelelően egy személyben vette fel a versenyt az RMDSZ-szel.

Hatalmas, lomha, a parton nehézkesen araszolgató víziszörny benyomását kelti az a Bihar megyei főigazgatóság, amelynek pedig az egyik legemberibb, leginkább a személyes kapcsolatokra épülő feladatköre lenne: a fogyatékkal élő személyek, illetve az árva vagy bántalmazott gyerekek ellátása. Azt, hogy a szegénység egyre nagyobb az országban, szinte már fölösleges sajtótájékoztatókon közölni: szabad szemmel is látható.

Sokat elárul egy társadalom értékrendjéről, hogy annak tagjai az állam mely intézményeiben bíznak leginkább. Közvélemény-kutatásokban éppen ezért érdeklődnek gyakran a polgároknak a társadalom fontosabb, a demokrácia működése szempontjából megkerülhetetlen intézményeibe vetett bizalmáról.

Nem a jelenlegi, hanem az előző városvezetés igyekezett fejvesztetten megvenni valamelyik párttársuk eladó kockaköveit, és közel egy fél éven át túrni-fúrni a váradi Főutcát, repülőtéri kifutópályának álcázva végül is a korzót, és természetesen mindezt tavasztól őszig csinálva, nehogy bárkinek is eszébe jusson, hogy az első komolyabb esőnél nyakát törheti séta közben.

Egyik megdöbbenésből a másikba eshetünk, ha a legutóbbi romániai népszámlálás adatait vizsgáljuk. Az első megdöbbentő információval az ideiglenes eredmények közzétételekor szembesülhettünk, amikor kiderült, hogy az ország lakossága alig haladja meg a 19 milliót, ráadásul a magyarok aránya sem alakult kedvezően.

Nem könnyű hagyományőrző háziasszonynak lenni Erdélyben. Itt van például az erdélyi konyha, amelynek hosszú évszázadok során egy egész csomó ideje volt kialakulni, és mi tagadás, néha úgy tűnik, eléggé bonyolult lett a végeredmény.

Az lett volna a meglepő, ha az Európai Parlament tegnapi szavazásán nem a legradikálisabb, Magyarországot elmarasztaló és az ország szavazati jogának megvonását is felvillantó határozatot fogadják el. Az ok a matematikában keresendő: a szövegtervezetet kidolgozó és beterjesztő, furcsa kommunista-szélsőliberális-szocialista-liberális négyesfogat számszerű többségben van a mérsékelt konzervatív kereszténydemokrata néppárti frakcióval és az euroszkeptikus...

Romániában veszélyes üzem az adományozás. Ha valaki úgy gondolja, hogy módjában áll szükséget szenvedő embertársait megsegíteni, tegyen le róla. A pénzt inkább tegye föl kedvenc csapatára, vagy verje el valamelyik kaszinóban. Ellenkező esetben, ha mégis ragaszkodik ahhoz, hogy emberbaráti, ne adj’ isten, keresztényi gesztust gyakoroljon, könnyen a rendőrségen találhatja magát, sőt még meg is bírságolhatják.

Sántikáló jogorvoslatot sejtet az a folyamat, amelynek (vég)kifejleteként lehet, hogy véglegesen veheti birtokába a máramarosszigeti kultúrpalotát az ortodox egyház. A máramarosi-szatmári ortodox püspökségnek az ingatlan visszaigénylésével kapcsolatos törekvése csak addig indokolt és jogszerű, ameddig az 1949-es államosítás során tőle vette el azt a kommunista hatalom.

Fantáziátlan leegyszerűsítés, hogy vannak rendes emberek, akik télen eltakarítják a havat a portájuk előtt, meg vannak felelőtlenek, akik várják, hogy más tegye meg helyettük. Ha ugyanis alapos vizsgálatnak vetjük alá a hóeltakarítók lélektanát, akkor a csúszás- és síkosságmentesítésben tevékenykedő polgárok színes palettáját figyelhetjük meg.

A Kolozsvári Magyar Napok az elmúlt bő két évtized egyik legsikeresebb erdélyi magyar kezdeményezése, így nem véletlen, hogy a civil, illetve politikai összefogásból létrejött találmányt nem „szabadalmaztatja” a kincses város román többségű helyi tanácsa.

Ugye a szegény románok a legenda szerint mind éhen halnak, ha Székelyföldre tévednek. Azt is minden jól értesült román tudja, hogy a székely magyarok nemcsak bicskát, hanem kötelet is hordanak a csizmaszárban, és nem átallják azt alkalomadtán használni.

Látványosan átalakult az ellenzéki PSD elnökének retorikája a múlt heti kormányátalakítást követően. Victor Ponta békülékeny hangnemben szólt a kormánnyal való együttműködés esélyeiről, amivel – legalábbis látszólag – ki is verte partnerénél, a PNL elnökénél, Crin Antonescunál a biztosítékot. Ponta ennek ellenére ismét a tárgyalásra való hajlandóságot hangsúlyozta, és a feltételek között ezúttal nem említette az előre hozott...

Közhely, hogy manapság mindenből üzletet csinálnak. Ez alól nem képeznek kivételt az ünnepeink sem, annál is inkább, mivel a kivételes napok emelkedett hangulatában az ember valószínűleg az átlagosnál kevésbé figyel arra, hogy mennyit költ.

Romániában a hétvégén 68-ra emelkedett a kihűlés miatt elhunytak száma, 81 útszakasz járhatatlan, több mint harminc települést több mint egy hét elteltével sem sikerült kiszabadítani a hó fogságából. Becslések szerint még mindig több ezerre rúg azoknak a vidéki lakosoknak a száma, akik a hóviharok és a kemény fagyok beköszönte óta képtelenek voltak elhagyni településüket, sőt otthonuk közvetlen környékét is, tüzelő-, élelmiszer- és...

Ha bárkinek is inkompatibilisnek tűnik egy rakoncátlan kisgyerek és az ultraperformens okostelefon, a felismerés egy pillanatba kerül csupán. Közös nevezőjük egyrészt az, hogy egyformán zavarják a környezetüket, másrészt, hogy mindkettő megfelel a modern rohanó világban olyannyira elengedhetetlen élvezethalmozásnak.

Kamikaze kormány vagy a koalíció – főleg a PDL – megmentője: a tegnap beiktatott Ungureanu-kormány előtt mindkét lehetőség nyitva áll. Előbbire nagyobbnak tűnik az esély, hiszen a megszorítások miatti népszerűségvesztés tartósnak tűnik, mint ahogy a polgárok dühe is – a fagyos idő elmúltával előfordulhat, hogy jóval többen, az ország több pontján vonulnak majd utcára a kormány távozását követelve.

Sok pénz ráfordításával elvégzett hosszas és aprólékos vizsgálódás nyomán kiderült, hogy az emberek utálják, ha a szabadidejük terhére mindenféle baromságban kényszerülnek részt venni, sőt ez a munkahelyi teljesítményüket sem érinti pozitívan.