2012. február 21., 10:422012. február 21., 10:42
Nem tudom, eddig hány ilyen baleset történt, komoly havak sem voltak az elmúlt teleken, most viszont... Aki teheti, kerülje a város központját! Szó sincs arról, hogy netán homokot vagy bármilyen egyéb csúszásgátlót szórnának le, úgyhogy az emberek ide-oda csicsonkáznak, ki-ki tehetsége szerint kerülve a kéz- és lábtörést. Senkinek nem jut az sem eszébe, hogy esetleg nyilvánosan kérjen elnézést a váradiaktól az átabotában lerakott kockakövek előtti sokkal kevésbé csúszós járda és úttest eltüntetéséért, gondolván, hogy most már úgyis mindegy. Hát mindegynek mindegy, de azért nem esne rosszul egy jó szó. És éppen azért, mert a nemtörődömséghez szoktunk, volt olyan nagyon jóleső az a figyelmesség, ahogy a Főutca elején lévő újságáruda ajtajára az első csúszós reggelen kitették a figyelmeztetést, hogy vigyázat, csúszik bent a járólap.
Amúgy az ajtó és a pult között egy felnőtt embernek még egy komoly lépést sem kell tennie, de a két bent dolgozó fiatal nő, Enikő és Annabella még ezért az egyetlen lépésért sem akarta kockáztatni, hogy bárki is esetleg hetekig nyomja az ágyat begipszelt végtaggal. Aztán harmadnap kaptak a főnökségtől egy durva szövésű, csúszásgátló lábtörlőt, és lekerült a figyelmeztető kiírás.
Nem nagy ügy, máshol is van lábtörlő, szóvá sem kellene tenni – gondolhatják azok, akik csak az eget-földet rengető nagy tetteket díjazzák, illetve jobban szeretnek a megtörtént baj után sopánkodni, és osztogatni a mit kellett volna tenni típusú „tanácsokat”. A magam részéről az ilyen bajmegelőző figyelmességet értékelem igazán, kár, hogy olyan ritkán, mondhatnám úgy is, hogy egyre ritkábban adatik meg találkoznom vele. S ha ezt a lépésnyi jóérzést összehasonlítom az egész város kényelmes közlekedését semmibe vevő, pöffeszkedő kivagyisággal, a legenyhébb megállapításom, hogy a jóérzés született adottság, sem tanulni, sem tanítani nem lehet. Akinek megvan, az észre sem veszi, akinek nincs, az meg egyenesen kineveti azokat, akiknek igényük volna rá – egyetlen pillanatig sem gondolva arra, hogy épp az ő pénzüket szórta el olyan könnyelmű bőkezűséggel a cimborák nyaktörő kockaköveire.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok