2012. február 21., 10:422012. február 21., 10:42
Nem tudom, eddig hány ilyen baleset történt, komoly havak sem voltak az elmúlt teleken, most viszont... Aki teheti, kerülje a város központját! Szó sincs arról, hogy netán homokot vagy bármilyen egyéb csúszásgátlót szórnának le, úgyhogy az emberek ide-oda csicsonkáznak, ki-ki tehetsége szerint kerülve a kéz- és lábtörést. Senkinek nem jut az sem eszébe, hogy esetleg nyilvánosan kérjen elnézést a váradiaktól az átabotában lerakott kockakövek előtti sokkal kevésbé csúszós járda és úttest eltüntetéséért, gondolván, hogy most már úgyis mindegy. Hát mindegynek mindegy, de azért nem esne rosszul egy jó szó. És éppen azért, mert a nemtörődömséghez szoktunk, volt olyan nagyon jóleső az a figyelmesség, ahogy a Főutca elején lévő újságáruda ajtajára az első csúszós reggelen kitették a figyelmeztetést, hogy vigyázat, csúszik bent a járólap.
Amúgy az ajtó és a pult között egy felnőtt embernek még egy komoly lépést sem kell tennie, de a két bent dolgozó fiatal nő, Enikő és Annabella még ezért az egyetlen lépésért sem akarta kockáztatni, hogy bárki is esetleg hetekig nyomja az ágyat begipszelt végtaggal. Aztán harmadnap kaptak a főnökségtől egy durva szövésű, csúszásgátló lábtörlőt, és lekerült a figyelmeztető kiírás.
Nem nagy ügy, máshol is van lábtörlő, szóvá sem kellene tenni – gondolhatják azok, akik csak az eget-földet rengető nagy tetteket díjazzák, illetve jobban szeretnek a megtörtént baj után sopánkodni, és osztogatni a mit kellett volna tenni típusú „tanácsokat”. A magam részéről az ilyen bajmegelőző figyelmességet értékelem igazán, kár, hogy olyan ritkán, mondhatnám úgy is, hogy egyre ritkábban adatik meg találkoznom vele. S ha ezt a lépésnyi jóérzést összehasonlítom az egész város kényelmes közlekedését semmibe vevő, pöffeszkedő kivagyisággal, a legenyhébb megállapításom, hogy a jóérzés született adottság, sem tanulni, sem tanítani nem lehet. Akinek megvan, az észre sem veszi, akinek nincs, az meg egyenesen kineveti azokat, akiknek igényük volna rá – egyetlen pillanatig sem gondolva arra, hogy épp az ő pénzüket szórta el olyan könnyelmű bőkezűséggel a cimborák nyaktörő kockaköveire.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.