2012. február 14., 09:562012. február 14., 09:56
A karácsonyt sikerült vásárlási-ajándékozási hajszává alakítani. Nemrégiben olvastam egy ezzel kapcsolatos felmérést, amiből az derült ki, hogy a gyermekek többsége elvárja szüleitől, hogy hitelt vegyenek fel, ha nincs elegendő pénzük ajándékok vásárlására. Ma Valentin napja van, melyért – amennyiben a magyaroktól idegen szokás elterjedtségét és persze az ilyenkor költött összegek nagyságát vesszük alapul – elterjesztője megérdemelne egy kisebb közgazdasági Nobel-díjat. Ebből is sikerült tömeghisztériát faragni, melynek hatására az egyébként jó ízléssel rendelkezők is képesek piros, szív alakú lufikat vagy piros alsóneműt ajándékozni. Érdemes azonban az ünnep alapjául szolgáló (persze megbízható forrásokból meg nem erősített) történetet is megismernünk.
Az egyik magyarázat szerint Valentin a III. században élt római pap volt. Uralkodója, II. Claudius császár felismerte, hogy az egyedülálló férfiak lojálisabb katonák, mint családdal megáldott társaik, ezért megtiltotta fiatal katonái számára a házasságot, Valentin azonban – ellenszegülve a parancsnak – titokban továbbra is összeadta a fiatal szerelmeseket. Amikor törvényellenes tettére fény derült, Claudius börtönbe záratta, és elrendelte kivégzését. A raboskodó Valentin a börtönben beleszeretett zárkaőrének vak lányába, és erős hitével visszaadta látását. Halála előtt a csodatévő pap szerelmes levélkét küldött a lánynak, amelyet „a te Valentinod” aláírással zárt.
A különleges dolgokra vágyó szerelmeseknek – mivel manapság nemhogy a titokban történt egybekelés, de a vadházasságban élés sem számít kirívónak, a gyógyászat pedig a hit köréből véglegesen átkerült a tudomány területére – így ajánlható az egyedi kivitelezésű levélke Szent Valentin nyomán. Ami, tekintve, hogy szinte mindenki a közösségi oldalak vagy levelezőprogramok valamelyikének igénybe vételével köszönti kedvesét, lehetne kivételesen egy kézzel írt kis üzenet. Az ünnep pedig – hasonlóan azokhoz a népi ünnepekhez, amikor lehetőség adódik megtudni, hogy a jövendőbelinknek mi a neve vagy a hajszíne – szólhatna arról, hogy ez a napja annak, amikor lehetőségünk van párunk keze írásának megpillantására.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.