2012. február 22., 10:302012. február 22., 10:30
De mit tehet egy olyan monstrumszervezet, amelynek még komoly átszervezések után is mintegy 1300 alkalmazottja van? Hogyan jut el egyetlen szegény gyermek sorsa a bürokrácia ilyen átláthatatlan hálóján keresztül olyasvalakihez, aki érdemben segíteni tud rajta, és nemcsak egyik hivatalból a másikba küldözgeti, vagy vállrándítással közli, hogy nem tehet semmit?
Eleve abszurd, hogy sok, ennyire különböző problémával egyetlen szervezet foglalkozzék: alig-alig hasonlít egymásra egy fogyatékkal élő, beilleszkedni képtelen felnőtt és egy, az utcán kéregető, egyébként makkegészséges gyermek esete, hacsak nem abban, hogy nagyon szomorú mindkét életút. Különböző szakemberek, különböző tehetségekkel rendelkező dolgozók kellenek ezekhez, egyvalamiből azonban nem lehet eleget mérni semelyik esetben, ez pedig az empátia. Empátia azonban nem jellemző az ezerháromszáz fős tömegre. Empátia ember és ember, lélek és lélek között alakul ki, nem egy, otthonokat, éjjeli központokat, nappali ellátókat és egyebeket polipként a sok karján egyensúlyozgató óriáspolip és a kacska uszonyú halacska között. Egy ekkora intézménynek nincs arca, nincs emberi fizimiskája. Van benne minden bizonnyal sok hozzáértő és empatikus ember, és még annál is sokkal több papír meg törvényi paragrafus.
Kicsi vagyok én ahhoz, hogy megoldást kínáljak erre az országos szinten is jellemző problémára, de értelmesnek látom azt az elképzelést, hogy a monstre főigazgatóság megpróbálja egyes intézményeit hozzáértő civil szervezetek, esetleg egyházi jótékonysági szervezetek kezébe adni. Egy olyan otthon, ahol néhány alkalmazott foglalkozik a néhány bántalmazott, traumát átélt, család nélkül tengődő gyermekkel, és nem, vagy csak részben kell egy óriásszervezetnek felelnie a munkájával, biztosan több figyelem és talán némi szeretet is juthat a kis csellengőknek. Csak ne állna a bürokrácia ennek is az útjába...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok