2012. február 22., 10:302012. február 22., 10:30
De mit tehet egy olyan monstrumszervezet, amelynek még komoly átszervezések után is mintegy 1300 alkalmazottja van? Hogyan jut el egyetlen szegény gyermek sorsa a bürokrácia ilyen átláthatatlan hálóján keresztül olyasvalakihez, aki érdemben segíteni tud rajta, és nemcsak egyik hivatalból a másikba küldözgeti, vagy vállrándítással közli, hogy nem tehet semmit?
Eleve abszurd, hogy sok, ennyire különböző problémával egyetlen szervezet foglalkozzék: alig-alig hasonlít egymásra egy fogyatékkal élő, beilleszkedni képtelen felnőtt és egy, az utcán kéregető, egyébként makkegészséges gyermek esete, hacsak nem abban, hogy nagyon szomorú mindkét életút. Különböző szakemberek, különböző tehetségekkel rendelkező dolgozók kellenek ezekhez, egyvalamiből azonban nem lehet eleget mérni semelyik esetben, ez pedig az empátia. Empátia azonban nem jellemző az ezerháromszáz fős tömegre. Empátia ember és ember, lélek és lélek között alakul ki, nem egy, otthonokat, éjjeli központokat, nappali ellátókat és egyebeket polipként a sok karján egyensúlyozgató óriáspolip és a kacska uszonyú halacska között. Egy ekkora intézménynek nincs arca, nincs emberi fizimiskája. Van benne minden bizonnyal sok hozzáértő és empatikus ember, és még annál is sokkal több papír meg törvényi paragrafus.
Kicsi vagyok én ahhoz, hogy megoldást kínáljak erre az országos szinten is jellemző problémára, de értelmesnek látom azt az elképzelést, hogy a monstre főigazgatóság megpróbálja egyes intézményeit hozzáértő civil szervezetek, esetleg egyházi jótékonysági szervezetek kezébe adni. Egy olyan otthon, ahol néhány alkalmazott foglalkozik a néhány bántalmazott, traumát átélt, család nélkül tengődő gyermekkel, és nem, vagy csak részben kell egy óriásszervezetnek felelnie a munkájával, biztosan több figyelem és talán némi szeretet is juthat a kis csellengőknek. Csak ne állna a bürokrácia ennek is az útjába...
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.