Nem kizárható ugyanakkor a második lehetőség sem, hiszen a gazdasági mutatók javulni látszanak, és a részben megújult kabinet némi kampányosztogatással kísérli majd meg magához édesgetni a választókat. A kormány indulása nem sikerült a legjobban. Az, hogy a leköszönt Boc-kabinet hagyományait folytatva máris kijátszotta a parlamenti szabályokat, amikor az ellenzék híján hivatalosan határozatképtelen szakbizottságokkal is megszavaztatta a meghallgatott minisztereket, mindvégig foltként éktelenkedik majd a kabinet ázsióján. Az már az eddigiekből is látszik, hogy a kormányfő mozgástere bizonyos mértékig korlátozott. A kabinet kiválasztásakor minden tárca élére egy jelölt „közül” választhatott – amelyet a tárcát birtokló párt bemutatott neki.
Ám azzal, hogy felkészült és kiváló diplomata, és a hírszerzés élén is megállta a helyét, hiába függ bizonyos mértékben Băsescu államfőtől és a koalíciós pártoktól, személyével sikerült megtörni az ellenzék lendületét – ezt jelzi Victor Ponta PSD-elnök tegnapi, békülékeny beszéde és az USL-en belüli perpatvar. A PDL a harmadik vonal előtérbe tolásával próbálja „pihentetni” az elfáradt első vonalbeli politikusokat – kérdéses, bejön-e a trükk. Igaz, legalább próbálkoztak: az RMDSZ dogmaként kijelentette, hogy az ő miniszterei tévedhetetlenek. Kérdés, a polgárok is így gondolják-e. A szövetség amúgy rövid távon a kormányátalakítás nyertese, bár az előre hozott választás csökkentette volna riválisai esélyeit. Mivel politikai célkitűzései vannak, nem fogadhatott el szakértői kormányt, hiszen magyar riválisai miatt eredményeket kell felmutatnia. Így siker, hogy a kormányprogramba bekerült a kisebbségi törvény sürgős elfogadása, illetve más, kisebbségi témák. Ráadásul a szövetség zsarolási potenciálja még erősebb, mint korábban. Persze a programba bármit könnyű beleírni, megvalósítani azonban már jóval nehezebb. Amint az az elmúlt években többször is bebizonyosodott.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.