2012. február 14., 09:572012. február 14., 09:57
Az ok vélhetően az, hogy a kormányátalakítás nyomán az ellenzék térfelére került a labda. A Boc-kabinet legtöbbet szidott arcaitól megszabadultak, legalább részben eleget téve az ellenzék követeléseinek. Márpedig a politika a kompromisszumok világa – a kormány vezéráldozata nyomán nem vetne jó fényt az ellenzékre, ha továbbra is elzárkózna a tárgyalásoktól. A kérdés, hogy ezt valóban csupán Ponta ismerte fel, vagy jó zsaru-rossz zsaru játékról van szó, amelyben Ponta az engedékeny, Antonescu pedig a „pitbull”, hogy a kormány azért folyamatosan szorongatva érezze magát.
A békülékeny hangnemből az RMDSZ-nek is jutott. A szövetség dicséretével Ponta talán a Nyugatnak kívánt üzenni amerikai útja előtt, az utóbbi hónapokban ugyanis az ellenzék magyar témákkal kapcsolatos retorikáját sovinizmus jellemezte – például Ponta csütörtöki beszédében, amelyben a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatainak létrehozása ellen emelt szót. Így most azt próbálja bizonygatni, hogy nem a magyarokkal, hanem a csak a „radikálisokkal” van baja – ezért lett hirtelen „jó fiú” az az RMDSZ, amelyet az USL tagpártjai még néhány hónappal ezelőtt is ugyanúgy pocskondiáztak, mint a Tőkés-pártot, megpróbálva magukhoz édesgetni a magyar szavazókat.
Ugyanakkor Tőkés „lefasisztázásával,” az autonomisták démonizálásával a sovinizmusra fogékony román szavazóknak is megadta, ami – szerinte – jár nekik. A dicsérő szavak azonban épp a dicsért félre üthetnek vissza. Ponta és a PSD–PNL-duó eddigi magyar- és autonómiaellenes retorikája nyomán a mostani megnyilvánulás azt sugallhatja, hogy az RMDSZ részéről nem vár belemenős politizálást az önrendelkezés ügyében, ami nem biztos, hogy jó fényt vet a szövetségre a magyar szavazók szemében – a „Dicsérjen meg téged a Victor Ponta” így ma inkább átoknak minősülhet, mint jókívánságnak.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.