2012. február 20., 10:262012. február 20., 10:26
Én mint egyszerű kortárs transzszilván nő, kevesebb idővel rendelkezem a kialakulásra, de többen is biztatnak, ne adjam fel. Szóval az ember, ha erdélyi, nő és magyar, néha úgy érzi, elő kell vennie felmenői receptjeit az asztalfiókból, hogy megörvendeztesse a körülötte élőket. Különösen igaz ez így februárban, amikor csak néhány farsangtemetésen vidulhat a hagyományőrző, s odakünn méteres hó borítja a vadregényes erdélyi tájat, varjak kárognak a hózivatarban, távolabb pedig polgárháború, éhínség és korrupció dúlja fel a világpolitikát, igaz, ez már nem tartozik szorosan a témánkhoz.
Szóval megviselt februári lelkünkbe farsangi pánkóval lopok vigasságot, határoztam el, majd telefonon több helyről is megérdeklődtem, hogyan készül a célsütemény. Valamivel később erős szimbiózisba kerültem egy nagyobb méretű üvegtállal, mindkét kezemet befogadta, és magához láncolta az egyelőre igencsak ragadós és nyúlós pánkómaszsza.
Kedvesen gyömöszöltem a készülő erdélyi magyar pánkót mintegy gyúrás jelleggel, de szabadulni nem tudtam tőle, fogságomból végül az érkező szomszédaszszony szabadított ki, ő tiszta kézzel lisztet tudott szórni a tésztára, mely – hiába, jó erdélyi recept – lassan autonóm tartománnyá vált a tálban. Amikor a gyúrással készen voltunk, már eléggé megviseltnek tűnhettem, mert egy-egy kupica Unicummal tért vissza a szomszédasszony, és azt mondta, van még otthon, ha bátorításra szorulnék
A pánkómasszát szigorúan háziszőttessel terítettem le, szépen meg is kelt, de közben kiderült, hogy nyújtás és kiszabdalás után időt kell hagyni a pánkónak a kelésre, hogy lyukas legyen a közepe. Miközben a sütemény pihen, az erdélyi magyar háziasszony romokat takarít: a galád pánkó kétszer pihent, miközben én kétszer sikáltam ki a konyhát, majd sütés után harmadszor is, akkor már átsuhant rajtam a meszeléssel egybekötött teljes konyhafelújítás gondolata.
A tészta végül úgy három óra alatt a közepén lyuk nélkülire elkészült, további egy óra alatt megvolt a végső mosogatás, konyhaszekrény-sikálás és felmosás is. A lakás hosszasan szellőzött, a körülöttem élők vígan eszegették a pánkót – ebéd helyett. Magam a családi kanapén agonizálva üveges tekintettel bámultam a Duna Televízió műsorát – a tepertőspogácsa-készítés fortélyairól szólt.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.