2012. február 20., 10:262012. február 20., 10:26
Én mint egyszerű kortárs transzszilván nő, kevesebb idővel rendelkezem a kialakulásra, de többen is biztatnak, ne adjam fel. Szóval az ember, ha erdélyi, nő és magyar, néha úgy érzi, elő kell vennie felmenői receptjeit az asztalfiókból, hogy megörvendeztesse a körülötte élőket. Különösen igaz ez így februárban, amikor csak néhány farsangtemetésen vidulhat a hagyományőrző, s odakünn méteres hó borítja a vadregényes erdélyi tájat, varjak kárognak a hózivatarban, távolabb pedig polgárháború, éhínség és korrupció dúlja fel a világpolitikát, igaz, ez már nem tartozik szorosan a témánkhoz.
Szóval megviselt februári lelkünkbe farsangi pánkóval lopok vigasságot, határoztam el, majd telefonon több helyről is megérdeklődtem, hogyan készül a célsütemény. Valamivel később erős szimbiózisba kerültem egy nagyobb méretű üvegtállal, mindkét kezemet befogadta, és magához láncolta az egyelőre igencsak ragadós és nyúlós pánkómaszsza.
Kedvesen gyömöszöltem a készülő erdélyi magyar pánkót mintegy gyúrás jelleggel, de szabadulni nem tudtam tőle, fogságomból végül az érkező szomszédaszszony szabadított ki, ő tiszta kézzel lisztet tudott szórni a tésztára, mely – hiába, jó erdélyi recept – lassan autonóm tartománnyá vált a tálban. Amikor a gyúrással készen voltunk, már eléggé megviseltnek tűnhettem, mert egy-egy kupica Unicummal tért vissza a szomszédasszony, és azt mondta, van még otthon, ha bátorításra szorulnék
A pánkómasszát szigorúan háziszőttessel terítettem le, szépen meg is kelt, de közben kiderült, hogy nyújtás és kiszabdalás után időt kell hagyni a pánkónak a kelésre, hogy lyukas legyen a közepe. Miközben a sütemény pihen, az erdélyi magyar háziasszony romokat takarít: a galád pánkó kétszer pihent, miközben én kétszer sikáltam ki a konyhát, majd sütés után harmadszor is, akkor már átsuhant rajtam a meszeléssel egybekötött teljes konyhafelújítás gondolata.
A tészta végül úgy három óra alatt a közepén lyuk nélkülire elkészült, további egy óra alatt megvolt a végső mosogatás, konyhaszekrény-sikálás és felmosás is. A lakás hosszasan szellőzött, a körülöttem élők vígan eszegették a pánkót – ebéd helyett. Magam a családi kanapén agonizálva üveges tekintettel bámultam a Duna Televízió műsorát – a tepertőspogácsa-készítés fortélyairól szólt.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.