2012. február 13., 09:432012. február 13., 09:43
Csak rohanunk, rohanunk, úgy érezzük, semmire nem jut elég időnk, kénytelenek vagyunk hát zanzásítani a legkülönbözőbb élvezeteket. Például a színházi előadást és a beszélni még nem, de visítani annál jobban tudó kisgyerekünkkel való esti gügyörészést. A kettő együtt nem igazán megy, de ez is csak fantázia kérdése.
Mert miért ne lehetne nekiindulni egy esti kulturális programnak cuclival, tejes-teás üveggel felfegyverkezve, táskánkban cserepelenkával, mindezt használni is, közben fél füllel hallgatni a zenét, vagy fél szemmel a színpadra sandítani, de mindkét látószervvel nagyon csúnyán nézni azokra a néző-hallgató társainkra, akik nem a legjobb néven veszik, ha ölbeli porontyunk pocija teltségét jelzendő különböző éles hangokat hallat. Az igazi élvezethalmozás viszont nem is annyira a kisgyerekek nézőtéri csecserészése és egy mű élvezete között valósul meg, hanem az említett műélvezet és az okostelefonon végzett ujjgyakorlatok között.
Na és, ha belevillog mások szemébe?! Vagyok én olyan fontos ember, hogy ez ne zavarjon! Nem cseng, csak villog. Legalább nem kell senkinek félnie a sötétben! Intézményvezetőként vagy legalábbis jegyszedőként azonnal átirányítanám a karonülőkkel felfegyverzett szülőket a bábszínházba, akármennyire is bizonygatnák, hogy csemetéjük tökéletes nevelésben részesült, miközben diadalmasan mosolyognak körbe, mintegy kérdezve, hogy látott-e még valaki ilyen sikerült gyermek(ek)et?! A villogó okostelefon büntetése pedig?!
Helyben és mindenféle alkudozás nélkül a telefon árának kétszeresét fizettetném be az intézmény büdzséjébe, ha pedig nincs nála ennyi, elkoboznám addig, amíg behozza. És ez volna az igazi élvezethalmozás, hisz a kulturális intézmények köztudottan mostohagyermekei az állami költségvetésnek – a villogtatókkal ez is megoldódna. Egyetlen baj van: hosszú távon nem lehetne ezekre a büntetésekre számítani, mert legközelebb otthon villognának, ingyen és bérmentve. De a reményt nem szabad feladni, bízzunk benne, hogy újabb és újabb bunkó nemzedék kezd el „kulturalizálódni”, arról nem is beszélve, hogy a technika is fejlődik, és hátha kitalálnak valami újabb zavaró, bocsánat élvezethalmozó eszközt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok