2012. február 13., 09:432012. február 13., 09:43
Csak rohanunk, rohanunk, úgy érezzük, semmire nem jut elég időnk, kénytelenek vagyunk hát zanzásítani a legkülönbözőbb élvezeteket. Például a színházi előadást és a beszélni még nem, de visítani annál jobban tudó kisgyerekünkkel való esti gügyörészést. A kettő együtt nem igazán megy, de ez is csak fantázia kérdése.
Mert miért ne lehetne nekiindulni egy esti kulturális programnak cuclival, tejes-teás üveggel felfegyverkezve, táskánkban cserepelenkával, mindezt használni is, közben fél füllel hallgatni a zenét, vagy fél szemmel a színpadra sandítani, de mindkét látószervvel nagyon csúnyán nézni azokra a néző-hallgató társainkra, akik nem a legjobb néven veszik, ha ölbeli porontyunk pocija teltségét jelzendő különböző éles hangokat hallat. Az igazi élvezethalmozás viszont nem is annyira a kisgyerekek nézőtéri csecserészése és egy mű élvezete között valósul meg, hanem az említett műélvezet és az okostelefonon végzett ujjgyakorlatok között.
Na és, ha belevillog mások szemébe?! Vagyok én olyan fontos ember, hogy ez ne zavarjon! Nem cseng, csak villog. Legalább nem kell senkinek félnie a sötétben! Intézményvezetőként vagy legalábbis jegyszedőként azonnal átirányítanám a karonülőkkel felfegyverzett szülőket a bábszínházba, akármennyire is bizonygatnák, hogy csemetéjük tökéletes nevelésben részesült, miközben diadalmasan mosolyognak körbe, mintegy kérdezve, hogy látott-e még valaki ilyen sikerült gyermek(ek)et?! A villogó okostelefon büntetése pedig?!
Helyben és mindenféle alkudozás nélkül a telefon árának kétszeresét fizettetném be az intézmény büdzséjébe, ha pedig nincs nála ennyi, elkoboznám addig, amíg behozza. És ez volna az igazi élvezethalmozás, hisz a kulturális intézmények köztudottan mostohagyermekei az állami költségvetésnek – a villogtatókkal ez is megoldódna. Egyetlen baj van: hosszú távon nem lehetne ezekre a büntetésekre számítani, mert legközelebb otthon villognának, ingyen és bérmentve. De a reményt nem szabad feladni, bízzunk benne, hogy újabb és újabb bunkó nemzedék kezd el „kulturalizálódni”, arról nem is beszélve, hogy a technika is fejlődik, és hátha kitalálnak valami újabb zavaró, bocsánat élvezethalmozó eszközt.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.