2012. február 17., 10:582012. február 17., 10:58
Nincs szó tehát magyarellenes összeesküvésről, egyszerűen az a helyzet, hogy az ideológiai elfogultság Európa-szerte ugyanolyan mély és megosztó, mint Magyarországon. Az persze a mérsékelt baloldalt és liberálisokat jellemzi, hogy az ideológiai szemellenző annyira működik, hogy a kommunistákkal és a Cohn-Bendit-féle zavaros gondolkodású, szélsőbalos handabandázókkal is hajlandóak egy követ fújni, ha arról van szó, hogy egy jobboldali kormányt kell elmarasztalni. De hát lelkük rajta – Nyugat-Európában sajnos szalonképesebb a kommunizmus, hiszen őket nem boldogították negyvenöt évig a dicső eszme nevében kormányzó kommunisták.
Az a nemrég lezajlott EP-vitákon is újra egyértelművé vált, hogy nem a tények számítanak, hanem a párt- és ideológiai hovatartozás. A magyarországi szocialisták – ha már otthon továbbra sem képesek hitelességük visszaszerzésére – nyugati elvtársaik segítségével próbálják meg diszkreditálni a kormányt. Az általuk elhintett ferdítések és féligazságok pedig termékeny táptalajra találnak a magyarországi helyzetről mit sem tudó – mert arról mindig csupán a saját politikai családjukba tartozóktól értesülő –, de ideológiai felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő eszmetársak körében.
Nem mintha az Orbán-kormány hibátlan lenne, a hivatalba lépése óta elfogadott törvényekben valóban akad kifogásolható elem, és eddigi merev, agresszív stílusának is köszönheti a feléje áradó bizalmatlanságot. A demokrácia, a sajtószabadság és az emberi jogok súlyos, szankciókért kiáltó megsértéséről azonban nincs szó, ráadásul Budapest most már kompromisszumkészségét is jelezte – a mostani szavazás azonban ismét csak nem a tényekről szólt, hanem arról, hogy az európai balliberális oldal hangzatos eszmék paravánja mögé bújva jókorát rúghasson a konzervatívokba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok