2012. február 16., 08:262012. február 16., 08:26
A hóeltakarítók alaptípusával kezdem. A pedáns öregúr vagy néni naponta reggel fogja a régi falapátját, seprűjét, és addig nem nyugszik, ameddig a többi járókelő számára a saját járdaszakaszát, illetve az udvari ösvényt biztonságossá nem tette.
A szomszédai szintén ezt teszik. Az úgynevezett sportember modern felfogású, aki a konditeremhez méltó erőfeszítéssel fejleszti izomzatát és fizikai erőnlétét a napi mozgásgyakorlattal. Csodálkozik, amikor a szomszéd lihegve panaszkodik, hogy milyen nehéz ez a hólapátolás.
A következő kategória a matematikus hótakarító. Ő különös precizitással takarít, törekszik a maradék hóréteg vízszintes kiegyenlítésére, ráadásul milliméterre pontosan megáll a telke határán, nehogy a szomszéd munkaterületéből valamit elvegyen. (A mellette levő ingatlanban lakó ügyvéd akár birtokháborításnak is vehetné a dolgot.)
Szélsőséges alváltozatnak minősül a Buzgó Mócsing típusú „sovány, hosszú, horgas orrú, erős állkapcsú egyén”. Fegyverként forgatja hólapátját, és ha befejezte, kezdi elölről az egészet. Isten őrizzen, hogy véletlenül akkor járj arra, a közelében próbáld letopogni a talpadra rakódott havat.
De „az igazi Trebitsch” sem tudja felvenni a versenyt a műkorcsolya kukkoló szerelmese praktikáival. A környékbeli járókelők réme azzal szórakozik, hogy esténként vizet önt a járdájára (!), ami reggelre megfagy. Aztán ablakából az elcsúszó gyanútlan gyalogosokon röhög – mielőtt jó későn formailag takarítgatna.
Nem csoda, ha a szomszédok szívesebben laknának a csúcstechnológiás hóeltakarító mellett. A vállalkozó kedvű ezermester a téli időszakban elemében van, saját találmányú hőfejlesztő gépezetével pillanatok alatt felolvasztja a legmakacsabb jeget is, a szennyezett vizet újrahasznosítja.
Hej, de örülne az utcaszélre takarított havat lapátolgató utcaseprő egy ilyen technikai fejlesztésnek! Őt ne tévesszük össze a kényszermunkással, aki a munkahelye környezetének havát igyekszik több-kevesebb lelkesedéssel elsepergetni, miközben a többiek a fűtött irodában ülnek.
Utolsónak maradt az a népes csoport, amire mindannyian fel vannak háborodva: a lusta, szélhámos, csaló szomszéd, egyszóval a hóhányó!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.