2012. február 17., 10:562012. február 17., 10:56
Így történt ez Marosvásárhelyen is, ahol az egyik szülő adománylevelet szeretett volna iktatni az egyik iskola titkárságán, amelyben azt rögzítették volna, hogy a szülői közösség kétnyelvű tájékoztató táblákat adományozott a tanintézetnek. Az okmányt magyar nyelven írták, de ez a tényen nem változtat: a szülők saját forrásokból fejlesztették az iskola infrastruktúráját. A román igazgatónő azonban a magyar nyelv használata miatt nem volt hajlandó jóváhagyni az irat iktatását, sőt a rendőrséget is riasztotta, amely a rendbontást konstatálva, ötszáz lejes bírságot rótt ki a férfira.
Az intézkedésen nem is csodálkozhatunk, végső soron a magyarok mindig is gyanúsak Romániában, bárhol vannak, és bármit is tesznek. Hiszen rendszerint a román állam fiktív nemzetállamisági doktrínájára veszélyes fegyverrel, magyar nyelvvel és magyar kultúrával bírnak, és nem félnek használni. Az erdélyi és partiumi városokba a gyarmatosítás jegyében betelepített vagy ott az intézmények élére ebben a szellemben kiképezve kinevezett illetékesek pedig még ma is ezen szoftver szerint működnek, hiszen az nem csupán a fasiszta kommunizmus idején volt működőképes, hanem kompatibilis a rendszerváltás utáni Romániával is.
Kétségbeesett kapálózásuk még valamelyest érthető is, hiszen a jogállamiság részleges helyreállítása nyomán már meghódítottnak hitt várakat veszítenek el: nem elég, hogy impozáns, a kommunizmus idején a román állam által ellopott ingatlanok kerülnek vissza a magyarokhoz, de most még a magyar nyelv hivatalos használata is megengedett. Mármint a felsőbb szintek által, az intézkedés elszabotálása már az alsóbb, a polgárokkal közvetlen kapcsolatban levő szintek feladata. A lényeg azonban az, hogy Romániában minimum kihágásnak minősül a jótékonykodás.
Persze kíváncsi lennék, hogyan reagálnának az ilyen mélyromán érzelmű vezetők, ha pénzgyűjtés indulna, amelynek során összegyűlne ötvenezer lej az általuk irányított intézmények támogatására, viszont csak akkor kaphatnák meg, ha ezt magyar adománylevél rögzíti. De most már eszem ágában sincs jótékonykodást kezdeményezni. A fene sem akar a rendőrségen magyarázkodni.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.