2012. szeptember 17., 08:542012. szeptember 17., 08:54
Az ilyen előretolt jóslásokra nem igazán szoktam figyelni, ahogy az úton-útfélen jövőmondást ajánlgató tarka szoknyás asszonyságokra sem. Hogy a kettő között ég és föld a különbség?! Természetesen, ha égi távlatokból nézzük. Földközelben viszont már eléggé gyanús a hasonlóság. Mert a rokolyás naccságák nem véletlenül viselnek arany pénzfüzéreket a nyakukban, a velük született csodálatos marketingérzéknek ára van. Kiszúrják a verebet, akit sikerül elcsípniük, mondanak neki hetet-havat, közben figyelik a spontán reakciójukat, s ha kell, menet közben változtatnak a jövendölésen, attól sem riadva vissza, hogy a fehérnek mondottból hirtelen fekete legyen, vagy fordítva.
S mire az ügyfél végképp megbizonyosodik a se nem fehér, se nem fekete, de még csak a szürkének valamelyik árnyalatát is nélkülöző jóslat s a vele történtek közti különbségről, addigra már nyoma is veszett a „nagy tudású, megvilágosodott igazmondónak”. Ezzel szemben a tudományos állításoknak van kísérleti alapjuk, hogyne volna. A tudós nem beszél csak úgy a levegőbe, hogy is beszélne. Épp csak a feltevéseit képtelen ellenőrizni a tudomány oltárán áldozni szándékozó mezei hiszékeny.
Gondoljunk csak bele: egy egész sor ragyogó elméleti tétel és bizonyítékul szolgáló egyenlet végeredményeként közlik, hogy legalább egy félmillió, illetve legföljebb egy millió éven belül ez és ez fog történni mostani lakhelyünkkel, akkor mi is a teendő? Leülünk, és elkezdjük rágni a körmünket, nyugodtan várakozva, hogy teljék az idő. Ha elunjuk, megpróbálhatjuk a népi bölcsességet követni, miszerint aki nem hiszi, járjon utána! Csak azt az lépést ne kellene megtenni, lévén úgyszólván lehetetlen.
Merthogy utánajárunk, eddig rendben, az elmélettel sosincs baj. De merre induljunk? Bejárhatjuk a szélrózsa minden irányát, mire visszaérünk, még jócskán maradt a minimálisnak kikiáltott félmillió esztendőből. Kezdjük elölről?! Annak sem látom igazán az értelmét. Vagyis végül ugyanolyan tanácstalanul állok a legtudományosabb körítésben elém tálalt, ám millió évig elnapolt jóslat előtt, mintha esetleg a bő szoknyások által ma estére beharangozott szőke herceg felém vágtató fehér lovának patadobogását lesném.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok