2012. szeptember 13., 09:432012. szeptember 13., 09:43
Hogy a román Justitia hatalmát szimbolizáló szemfedő, kard és mérleg jelkép csupán, és nem tükrözi a valóságban az igazságos jogot, amely előtt mindenkinek egyenlőnek kellene lennie, azt az is bizonyítja, hogy az EU-nak meg sem fordul a fejében megszűntetni a hazai igazságszolgáltatás megfigyelését. És mindezt Brüsszel nem azért teszi, mintha bedőlne a romániai politikusok untig hangoztatott, ki-ki érdekének megfelelően előadott véleményének, miszerint az igazságszolgáltatás politikai távirányítással működik.
Az uniós illetékesek nagyon jól tudják: ha feloldanák a monitorozást, a politikusok – közülük elsősorban a hatalmon lévők – hiénaként vetnék magukat az igazságszolgáltatásra, amely maradék függetlenségét is elveszítené. Erre legutóbb a bukaresti parlament szolgált konkrét példával, amikor a képviselők – élen Borbély Lászlóval és Victor Dobréval – fényes diadalt arattak az igazságszolgáltatás fölött, meghiúsítva az RMDSZ-es és liberális politikus elleni bűnvádi eljárás beindítását.
Az alsóház gyakorlatilag a nyomozó hatóság fölébe helyezte magát, és kimondatlanul is azt üzente: a jog igenis különbséget tesz egyes emberek között, előtte nem mindenki egyenlő. Ettől függetlenül persze megtörténhet, hogy Borbély is, Dobre is ártatlan, és az ügyészség által megfogalmazott gyanú mindkettejük esetében megalapozatlan.
Csakhogy ezt még véletlenül sem a parlament, a politikai osztály tiszte megállapítani, hanem a mindenkit megnyugtató verdikt kimondását rá kell szépen bízni a bíróságra. Ellenkező esetben visszaforgatjuk az idő kerekét egészen odáig, amikor az állampárt székházában születtek ítéletek egyesek bűnösségéről és ártatlanságáról, a törvényszéknek pedig csak tudomásul vételi joga maradt. Esetünkben a hazai politikum soha nem mossa le magáról, hogy egyszerűen falazott a két képviselőnek, akinek ügyében a maga hatáskörébe vonta az ítélethozatal jogát. Borbély – szavai szerint – megkönnyebbült képviselőtársai döntése nyomán. A helyében mi nem mögéjük bújva bizonygattuk volna ártatlanságunkat.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.