2012. szeptember 18., 08:582012. szeptember 18., 08:58
Nekem pedig tíz órára ki kellene érnem a Bémer térre, hogy a Nagyváradi Nemzetközi Félmaratonról tudósítsam az olvasókat. Meghányom-vetem magamban a dolgot, és eldöntöm: ha most azonnal felöltözöm, és fogat mosok, még kiérek, mert közel van, ám ennek az lesz az ára, hogy se kávézni, se reggelizni nem fogok. Elfogadom a kihívást. Tíz perc múlva már a cipő is rajtam van, az időközben félig felébredt férj hitetlenkedve nézi, hogy ezt hogy csináltam. Kótyagosan, karikás szemmel és borzalmas hajjal kibaktatok a színházig, s a látvány, ami a környéken fogad, csak tudatosítja bennem saját áldatlan állapotomat.
Mindenhol sportemberek! Százan, ötszázan, tele a tér. Férfiak és nők, öregek és fiatalok melegítőnadrágban, trikóban, edzenek, nyújtanak, helyben kocognak. Mindenki mosolyog, mindenki vidám. Nagy nehezen elvánszorgok a sétálóutca egyik padjáig, hogy leroskadhassak. Fél perc múlva politikus ismerősöm köszön rám lelkesen – ő is a maratonon indulók trikóját viseli –, egy másik pedig frissen integet már messziről, kocogva közeledik, és nevetve ruganyos-sportos tiszteletkört tesz a padom körül. Kicsit kezdem szégyellni magam – legalább a hajamat megcsinálhattam volna –, s abban a reményben, hogy valamit segít, elindulok kávét vadászni.
A sarki kisboltban ki is szolgálnak – gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy nem én nyerem a mai futamot. A fekete kevesebbet használ, mint vártam, csaknem kiejtem a kezemből ijedtemben, mikor a polgármester elsüti a startpisztolyt. Több százas tömeg indul el. Kicsinek érzem magam mellettük, főleg amikor néhányan kerekes székes társukat tolva szaladnak el mellettem. Két perc múlva már nem bírom, hogy ne tapsoljak, ne csatlakozzak a teret betöltő drukkertengerhez. Feltöltődve érek haza.
Estefelé ismét a téren járok. A sok százas tömegnek nyoma sincs, sehol egy eldobott pillepalack, egy ottfelejtett színpadelem. Két héttel ezelőtt egy tehetségkutató válogatóját tartották épp itt – hihetetlen szeméthegy maradt az énekes palánták után. Bár futni sosem szerettem, most arra gondolok: sportolni kéne. Mindenkinek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok