2012. szeptember 19., 09:402012. szeptember 19., 09:40
Én pedig megvívtam a csatát a Lovasklubbal és Bibitinával, és győztem. Annyira, hogy jó magyar szokás szerint mára már az idegen neveket is magyarítja, így lett szegény Kubicából Hugica, és Zsófi lelkesen drukkol, hogy a száguldó cirkusz szerinte egyetlen női pilótája visszatérjen a pályára. Tehát még a rajzfilm-nagyhatalommal szemben is érvényesíteni tudtam alapvető jogaimat, és a gyerekszobából sikeresen kiebrudaltuk Eslint és Liánát. Ám a saját, felnőtt világomban valamiért nem boldogulok. Pedig megszoktam, hogy sokszor nem figyelnek rám, hogy a különböző hivatalok különböző igazgatói ritkán veszik a kétnyelvűség fáradtságát.
A jól neveltebbek a sajtótájékoztató előtt megkérdezik, hogy ért-e mindenki magyarul, és azonnal, szemrebbenés nélkül váltanak románra, ha a tucatnyi riporter közül egy jelzi, hogy ő bizony nem. Vannak üdítő kétnyelvű kivételek, valóban a tájékoztatónak fárasztóbb, mert kétszer kell elmondania ugyanazt, de eddig még egyiknek sem kopott el semmije, és halaszthatatlan, életbevágó ügyei sem maradtak el, amiért rászánt erre egy félórát. A legutóbb azonban sokkot kaptam, pedig sokat próbált vagyok, mondom szerénytelenül, és sokszor méltatlankodom, de ritkán lepődöm meg.
Ezúttal azonban kistányér-szemeket meresztettem, mert arra toppantam be épp időben egy sajtótájékoztatóra, hogy a korábban érkező sorstárs, aki magyar újságíróként magyar újságnál koptatja a billentyűzetet, éppen győzködi az ugyancsak magyar tájékoztatásra készülőt, hogy itt márpedig nincs idő a magyarkodásra, zavarjuk le románul az egészet, így lesz mindenkinek szebb az élete, s különben is románul mindenki tud. Valószínű azóta elment a hírem, hogy én még románul sem tudok.
De úgy gondoltam, vállalom hogy lebunkószékelyezzenek. Azért is, mert egyre több sepsiszentgyörgyi gyárból mesélik: állásukat kockáztatják, ha munkaidőben egymás között magyarul beszélnek. És akkor van, aki annyira siet, hogy könnyedén lemond az anyanyelvéről?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok