Akik szeretik tudni, hogy mi kerül családjuk asztalára, jól ismerik Mózes Enikőt. A kénosi Fürge kezek csapat őstermelő tagjának asztalához előbb házi lekvárjaiért, szörpjeiért tértek vissza a gyermekek szüleikkel. Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy bivaly- és kecskesajtjai kívánatosabbak-e avagy a befőttek. Enikő hisz abban is, hogy akik ilyen családokban

Mi koronázza meg a karácsonyi menüt? Az édesszájúaknak természetesen a sütemények, amelyek díszes tálakon az ünnep idején végig ott is maradnak az asztalon, ilyenkor büntetlenül lehet torkoskodni. A régi asszonyok az úrjöveti idő minden napján tudták, mi a következő teendő. Advent utolsó hete a sütögetésé volt. A fahéj, szegfűsze

Ha két alapélelmiszert kellene kiemelnünk, ami fenntartott, megtartott vidékünkön is pár száz éve, a dobogó első fokain minden bizonnyal a krumpli és a törökbúza osztozna.

Faluhelyen még ma is összedolgoznak a szomszéd- és komaasszonyok, ha lakodalom van az utcában, családban. Napokkal előtte készülnek, papírra vetik a süteménysort, kiszámolják a tésztaadagokat, az anyagszükségletet, és elosztják a feladatokat. A lakodalmas ház jó hírét viszi majd a menyegzői édességek külleme, tálalása. Má

Buszulepény – az vajon mi, és miért ez a neve? Hamar választ kapunk a lövéteiektől: aki nem kapott belőle a lakodalmas háznál, az bosszús volt. Nyáron ordás töltelékkel, szezonon kívül fahéjjal készült.

A bevásárlóközpontok kínai, ritkábban nagy szemű olasz, maróninak nevezett, szinte egész évben forgalmazott kínálata előtt bizony igazi kincs volt tenyérben édesgetni a „tűzről pattant gesztenye úrfit”. Az is igaz, hogy a gazdagabb bolti kínálat és a készen kapható gesztenyemassza nem azonos mértékben gazdagítja receptgyűjteményünk

A gyermekek ott sertepertéltek a sütő körül, hátha marad egy nyalásnyi kók. A gölődörök méretes kondérban süllögtek. Kiderült, a lövétei lagziban aki nem kapott buszulepényt, az bosszús volt. A szenterzsébeti dínomdánom alapédessége gombos volt. Kóstoltunk kiszit, kásás gömböclevest, ispékest, pityókás pulis

Kúszik, kapaszkodik, támaszkodik. Előbb pirosan virít, majd feketéllik az indás szeder. Kicsorduló nedvének árnyalata, a szederjes megtalálta helyét még a divat világában is. Ínyencség a szederszirup, a -kocsonya vagy -lekvár, és megindítja a képzeletet a tejfölös szedres pite említése. Népies nevén a szedernye ember és ál

Nem csoda, hogy nagyanyáink megbecsülték a szilvaíz minden ízikjét. Amikor főztek egy-egy üsttel, évekre bespájzoltak belőle – a tartósítószert, adalékanyagokat nem ismerték. Kitartó és nem könnyű munkálat eredménye, míg a hamvas, szilvakék gyümölcsből, majd a bordó édes savanykás ciberéből lekvár lesz. Naphosszat,&

„Somvirág, somvirág, aranysárga a világ…” – énekli Gryllus Dániel természetbe csalogató dalában a tavasz egyik első és gazdagon mézelő hírnökéről. „Istengyümölcsétől tejelnek a kecskék” – szólt egy tavaly ilyenkori varsági meghívás az idényszállásra. Szépséges vidék Somodom,&

Hol vannak azok az idők, amikor istenek, tündérek eledele-itala lehetett a rózsa? Később nem csak a mesés keleti, hanem az erdélyi asztalokról sem hiányozhatott az illatos, aromás ehető dísznövény. A virágok királynője visszahódította jussát: élelmiszerek íz- és színanyaga, díszítménye. Rózsavíz és -méz, kandí

Amikor kettétörünk egy ácskapocs formájú mákos pozsonyi kiflit, vagy diós patkót, vajon gondolunk arra, mekkora utat tett meg a cukrásztörténelemben, amíg asztalunkra jutott?

Ki tud ellenállni a laza fürtökben, bugákban pirosló málnaszemek látványának? A félcserjén termő nyári (erdei) gyümölcs vörös, csonthéjas bogyókból álló terméscsoportja nem csak a medvék kedvence!

Aki pihent eperfa árnyékában, átérezte, miért volt a régi porták becses ékessége. Az utakat szegélyező fasorok a valahai vándorok, mezőn dolgozók éhét-szomját enyhítették. Senki nem vágja ki jó szívvel a nyaranta mézédes bogyókkal ajándékozó árnyékadót, ám a pálinkaínyencek epe

Divatba jött a ribizli. Régebben nagymamák kertjének ékessége volt, ma már hektáros ültetvényeket találunk vidékünkön is. Itt-ott felfedezhetjük sövényként is. Pár éve még öregasszony-foglalkozás volt a termés leszedegetése: a néne sámlin ülve szortírozta a bokor melletti edénykékbe a lekvárnak, sz&a

Betekintettek a székelyföldi fazekakba. Kovászoltak, dagasztottak, kemencét hevítettek, „megverték” a kenyeret, káposztát göngyöltek, felfedezték a falusi kertek fűszerkincseit, a kürtőskalácssütés örömeit is megízlelték azok a kecskeméti diákok, akik nyaranta a felsősófalvi református egyházközségben táboroznak.

Amennyiben hamisítatlan erdélyi ételkülönlegességet kér a hozzánk látogató, a vendéglátó nagy valószínűséggel tárkonyos báránylevest vagy erdélyi csorbát kínál. Utóbbi szintén nem létezhet tejföl, tojás és tárkony nélkül.