Kútfej. Beszédes nevű az a székelydályai legelőrész, ahol Fülöp Szabolcs helyi református lelkipásztor bivalycsordája nyaral. Az oda vezető út helyenként döccenős, néhol félelmetes, és felettébb romantikus. A látogató megtapasztalja, miért érzi a magyar ember a teherbírás felsőfokát „bivalyerőnek”.

Mi tagadás, megosztó a bárányhús íze. Akik kedvelik, nem csupán nagy ünnepeken, húsvétkor és pünkösdkor áldoznak rá. Ám azok előtt, akik nem szívlelik a zamatát, kiejthetetlen eme tavaszi húsféleség neve. Nem véletlen az a mondás sem, hogy a tányéron még „kezes bárány” ordító oroszlánn

Kárpát-medence-szerte nincs még egy, ételkínálatában ennyire egységes egyházi magyar ünnepünk, mint a húsvét. Hasonlót mondhatunk a húsvétvasárnapi eledeljelképekről is.

Virága királynék hajéke volt, szárát nem tudták felégetni a győztes hadak, gumója a szegények éhét csillapította. Fényes világkonyhai karrierjét „bevándorlóként” kezdte, meghonosodását se császári, se cári parancs nem tudta egyengetni.

Málénosztalgiával kezdtük a nagyböjtöt Erdélyi Gasztró mellékletünkben. A megjelenés után olvasóink bebizonyították, hogy mint egykor a mesebeli vándorlegények batyuját, élettarisznyánkat felmenőink bőségesen megpakolták puliszkaszeletekkel. Sorjáztak az otthoni útravalókról szóló személyes élmé

Az Erdélyben letelepedett örmények mindenben alkalmazkodtak befogadó hazájukhoz, azonban gasztronómiai hagyományaikhoz és vallásukhoz hűségesek maradtak. Embertársadat csak akkor ismered meg igazán, ha elfogyasztottál vele hét kemence kenyeret – tartja egy örmény közmondás.

Egy krumpliért ne oldd meg a zsákot – tartja a mondás. Ha jó a termés és tele a pityókás ászok, olcsó és nem eléggé kelendő Székelyföld valamikori cserevalutája. Ha szűkös az esztendő, lehet jobb az ára, de akkor sem borsos. Mivé lenne konyhai tudományunk, ha eltűnne ez a fontos alapélelmiszerünk?

Ha kimondjuk a puliszka szót, mindenkinek van róla legalább egy megosztható története. Próbálják ki! Mi sokat nevettünk az itt-ott megesett igaz meséken, amíg „kifőztük-sütöttük” puliszkás kínálatunkat. Megosztunk a történetekből egy csokorra valót.

Bár az évszázadok során sokat változott, enyhült a böjti fegyelem, lényege nem módosult: olyan testi és szellemi lemondások önkéntes vállalása, amelyek lelkileg készítenek fel a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Érdemtelen lenne, ha egyfajta divatos böjtként értelmeznénk. Nem is fogyókúra.

A levendula illóolajának egyetlen cseppje nyárillattal lengi be a zordon februárt. Kortynyi levendulaszörptől bársonyos zamatú lesz a reggeli kávénk. Csipetnyi elmorzsolt virágának illatélménye mellett be sem kell hunynunk a szemünket, hogy varázslatos kék pillangók libbenését lássuk a verőfényes levendulamező felett és meghalljuk a méhecskék&

Ki emlékszik még a hűtéstechnikák elterjedése előtti hústartósításra, a zsírban lesütött és abban tárolt finom falatokra – legyen az füstölt sonka, oldalas, tarja, kolbász vagy darabolt, besózott comb? Az ősi magyar konyhára jellemző eljárást ma konfitálásnak nevezzük. A módszer megőrzésre érdemes.

Egy udvarhelyszéki gömböcben mernék fogadni, hogy aki még nem evett füstölt gömböccel főzött töltelékes káposztát és puliszkát, azt hihetné, a magyar népi epika tréfás leleménye volt a kérlelhetetlenül falánk, padlásról elszabaduló, görgő, höngörgő kisgömböc – ott honol, ahol a kurta farkú malac t&a

A Mint a sót az ételben című mesében a legkisebb királykisasszony bebizonyította, hogy a szeretet minőségének legkifejezőbb cselekedete a táplálék sóval történő ízesítése. Ha Lövétén, Almáson, Korondon és pár száz másik, sós kúttal rendelkező erdélyi falunkban élt volt a hercegnő, vízsót ön

A nyár bőségét, az érlelő nap fényét és az ősz zamatát, illatát egyaránt magába sűríti az aszalt szilva. Látványában olyan, mint egy szépen öregedő arc: bölcsességredőkben mutatkozik rajta mindaz, amit élte során felhalmozott. Az egyik legjobban aszalható gyümölcsünk, „az aszalványok királya” visszahódí

Gyergyó környékén és Csíkban csavart hús, máshol tűrt hús. Nevezhetjük roládnak, göngyölegnek, töltött húsnak is. Aki egyetlenegyszer is gazdagította konyhája kínálatát töltött húsrolnival, annak szárnyra kap az íz- és formaképzelete.

Hitvallásuk, hogy amíg életünk bakelitlemeze forog és az égi lemezgazda, a DJ nem keveri le a dallamot, addig ne a hangszóró recsegésén merengjünk, és ne is azt várjuk, mikor válik használhatatlanná a korong. Tűzzünk ki célokat, és valósítsuk meg azokat!