Koszovó és Székelyföld kötényt ad Romániának

Azonban itt még messze nem volt vége: miután lejártak a politikai-sportdiplomáciai körök, színre léphettek a futballhuligánok.

Emlékezetes: a tavaly szeptemberi bukaresti összecsapáson az Uniți Sub Tricolor (Trikolór alatt egyesültek) elnevezésű szurkolói csoport szélsőséges, rasszista és kisebbségellenes megnyilvánulásairól elhíresült tagjai és az általuk felhergelt drukkerek kifütyülték a vendégek himnuszát, folyamatosan Szerbiát éltették, sőt előkerült egy „Koszovó Szerbia” feliratú molinó is. Ekkor a vendégcsapat labdarúgói tiltakozni kezdtek a francia játékvezetőnél, aki a 18. percben félbeszakította a mérkőzést.

A találkozó végül közel 50 perc elteltével folytatódott, a pályán 2-0-ás román győzelemmel zárult. De „zöldasztalnál” folytatódott: a fegyelmi eljárások végén az UEFA 52 ezer eurós pénzbüntetéssel és egy zárt kapus mérkőzéssel büntette a Román Labdarúgó-szövetséget (FRF) és a válogatottat a Koszovó elleni mérkőzésen történt incidensek miatt.

korábban írtuk

Máris bajban a trikolórok a „nem létező” ellenféllel szemben: a külügytől vár mentőövet a román fociszövetség

A bukaresti külügyminisztérium a napokban tisztázza, hogy Románia labdarúgó-válogatottja pályára léphet-e, és ha igen, milyen körülmények között a Bukarest által el nem ismert Koszovó nemzeti csapata ellen.  

miután kiderült, hogy a két válogatott idén is megmérkőzik egymással, ezúttal a Nemzetek Ligája harmadik vonalában. Az első, pristinai meccsre nem utazhattak román szurkolók (3-0-ra nyertek a vendégek az újabb Lucescu-éra első meccsén), pénteken viszont 49 ezren drukkoltak az addig hibátlanul teljesítő kedvenceiknek, akik már egy döntetlennel bebiztosították volna csoportelsőségüket, és feljutásukat a B divízióba.

A román politika és sportdiplomácia ezúttal komolyabban készült az összecsapásra, legalábbis ami a „saját őrültjeiket” illeti: ennek is köszönhető, hogy az Uniți Sub Tricolor ezúttal annyit jelzett: gyűjtést szervez a Koszovóban „elnyomott” szerbek javára. Helyszíni beszámolók szerint a mérkőzés valóban kvázi tisztességes mederben csörgedezett, ami a lelátói hangulatot illeti –

Gondoljunk csak bele: alig több, mint 25 évvel ezelőtt ezek az emberek – ha nem is konkrétan a focisták, hanem azok szülei, családja, koszovói albánok százezrei – olyan etnikai tisztogatás elszenvedői voltak, mely humanitárius katasztrófát szült, és amely miatt a NATO kénytelen volt légicsapásokat mérni Szerbiára.

Ennél jóval kisebb történelmi sebek sem forrnak be ilyen rövid idő alatt. Ennek ismeretében pedig Szerbiát éltetni, Koszovót „leszerbiázni” koszovóiak előtt jóval több, mint egyszerű bosszantás, a labdarúgásban sajnos megszokott infantilis lelátói csúfolkodás, hergelés, verbális bántalmazás. Ez a fajta néplélekbe tiprás – csak úgy, passzióból – csakis akkor szűnhet meg, ha az áldozat felrúg minden hagyományos tiltakozási módot, és paradox módon a saját büntetését (is) előidézve próbálja ország-világ előtt kinyilvánítani: ebből egyszer s mindenkorra legyen elég!

Merthogy a labdarúgás ítészei előtt Koszovó válogatottja nagy valószínűséggel zöldasztalnál 3-0-ra elveszíti a párharcot (akár hetek is eltelhetnek, amíg dönt az UEFA), és ugyanez lett volna a sorsa a román nemzeti tizenegynek is, ha politikai állásfoglalása mellett tűzzel-vassal kitartana, és nem játszana a Koszovó zászlaját viselő, „nem létező” ellenféllel (bár a pénteki események miniszterelnöki pengeváltást is eredményeztek, a létezik vagy sem témáig nem „süllyedtek”).

korábban írtuk

Miniszterelnöki szintig jutott a román szurkolók botrányos viselkedése miatti román-koszovói vita

Miniszterelnöki szintre jutott a román szurkolók botrányos viselkedése miatt pénteken este félbe szakadt Románia–Koszovó Nemzetek Ligája-mérkőzés miatti vita.

Koszovó és az erdélyi magyarok

Egyébként Románia hozzáállása azért is különös, mert Bukarest köztudottan nem szeret „pattogni”, különcködni, fősodrattal szembe menni. Koszovó esetében viszont egyáltalán nem bánja, hogy a kevesek között találjuk: az Európai Unióból rajta kívül csak Spanyolország, Görögország, Ciprus és Szlovákia nem ismeri el, és e tekintetben egyazon oldalon áll Oroszországgal, Kínával és Iránnal.

Bár Románia hivatalosan azért utasítja el Koszovó függetlenségét, mert véleménye szerint az sérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatait egy állam, jelen esetben Szerbia területi integritásáról, Bukarest – és a többi európai ország is – attól fél, az ország területén élő etnikai csoportok, „felbátorodnának”, és erőtejesebben követelnének autonómiát, a meglévőnél szélesebb körű önrendelkezést, függetlenséget.

Románia, jobban mondva a mi esetünkben természetesen rólunk, magyarokról van szó. Bármennyire is „megtisztelő”, hogy megkerülhetetlen geopolitikai tényezőkként képesek vagyunk a nyugati „mainstreammel” ellentétes állásfoglalásra késztetni Bukarestet, azért mi megelégednénk ennél kisebb Dâmbovița-parti figyelemmel, szerényebb súllyal is.

Sokkal könnyebb lenne elismerni mindezt, mint Koszovót, hiszen mégiscsak együtt élünk hosszú évszázadok óta, de Románia „ittléte” is már több mint százéves. Ennek ellenére sokan még ma is azon csámcsognak, hogy ahová ez az ország jött, az mégis mi, merthogy ugye például „Székelyföld nem létezik”.

És akkor miközben egyesek ezt mantrázzák, a politika kénytelen-kelletlen meghajol a sport szabályai előtt: székelyföldi bajnok- és élcsapatok kimagasló teljesítményekkel viszik jó hírét a tömbmagyar régiónak, a székely zászlónak, a romániai magyar szónak. A nálunk is legnépszerűbb labdarúgásban immár évek óta bontogatja az előítéleteket, szoktatja a székely jelenléthez a Kárpátokon túliakat a Romániát már nemzetközi porondon is képviselő Sepsi OSK.

Bármennyire nem tetszik a hivatalosan is a város magyar elnevezését viselő klub előretörése, a politika ebbe nem szólhat bele.

De persze azt is tudjuk, hogy – akárcsak Koszovó esetében – itt még nincs vége: jönnek a futballhuligánok, akik immár a „legmagasabb szinten” fognak még inkább bosszantani, sértegetni, bántalmazni.

Egyrészt megvan a precedens, hogy le kell fújni egy bajnoki meccset, ha a lelátókon nem szűnik a magyarellenesség, a diszkriminálás, gyűlöletszítás, ezért ezt garantáltan nem fogják a végletekig tolerálni – sem a bírók, sem a szakszövetség, sem a folyamatosan büntetett klubvezetők.

De ami ennél is fontosabb: az erdélyi magyarok, különösen a székelyek „lelkébe” egyszerűen képtelenség belegázolni holmi „Székelyföld nem létezik” skandálásokkal, hiszen jól tudják, tudjuk, hogy van: ugyanúgy megvan a csaknem ezeréves múltja, mint a jelene és jövője. És mindez hamarosan még erőteljesebben láthatóvá válhat a labdarúgás mindent átszövő, leképező eszközeinek köszönhetően.