A román válogatott hiába várt a koszovói ellenfél visszatérésére
Fotó: Facebook/Echipa națională de fotbal a României
JEGYZET – A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is. Csakhogy hál’ Istennek, itt a világ legnépszerűbb játéka, a foci, amely a maga mindent átszövő, leképező, egyszerre vérre menően komoly és dedósan infantilis eszközeivel puhítgatja, és lassan térdre kényszeríti a Koszovó-tagadókat, de ugyanúgy a magyargyalázókat is.
2024. november 18., 18:322024. november 18., 18:32
2024. november 18., 18:572024. november 18., 18:57
Románia nagy utat tett meg Koszovó függetlenségének 2008-as kikiáltása óta. Miközben hivatalosan ma sem ismeri el a Szerbiából bő 16 éve egyoldalúan kivált állam létét, pénteken szűk másfél év alatt negyedszer mérkőzött meg a két ország labdarúgó-válogatottja, szintén hivatalos körülmények között.
Természetesen a trikolórok nem önszántukból, jókedvükben focizgatnak a Bukarest által politikailag el nem ismert állam legjobbjaival: így hozta a sors, hiszen az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) 2016-ban tagjai közé fogadta Koszovót, és a vitatott jogállású terület/állam labdarúgócsapatai azóta részt vesznek az UEFA versenysorozataiban, azaz összesorsolhatók romániai klubokkal, válogatottakkal.
A nemzeti tizenegyek esetében ez először 2022 őszén történt meg. Lett is belőle nagy felhajtás, és bár egyes bukaresti hangadók külügyminisztériumi közbelépést, bojkottálást, játékmegtagadást követeltek, a szigorú nemzetközi futballszabályok ismeretében az akkor még Edward Iordănescu által felkészített trikolórok természetesen kiálltak Koszovó fociválogatottja ellen az idei Európa-bajnokság tavalyi selejtezőiben.
Azonban itt még messze nem volt vége: miután lejártak a politikai-sportdiplomáciai körök, színre léphettek a futballhuligánok.
Emlékezetes: a tavaly szeptemberi bukaresti összecsapáson az Uniți Sub Tricolor (Trikolór alatt egyesültek) elnevezésű szurkolói csoport szélsőséges, rasszista és kisebbségellenes megnyilvánulásairól elhíresült tagjai és az általuk felhergelt drukkerek kifütyülték a vendégek himnuszát, folyamatosan Szerbiát éltették, sőt előkerült egy „Koszovó Szerbia” feliratú molinó is. Ekkor a vendégcsapat labdarúgói tiltakozni kezdtek a francia játékvezetőnél, aki a 18. percben félbeszakította a mérkőzést.
A találkozó végül közel 50 perc elteltével folytatódott, a pályán 2-0-ás román győzelemmel zárult. De „zöldasztalnál” folytatódott: a fegyelmi eljárások végén az UEFA 52 ezer eurós pénzbüntetéssel és egy zárt kapus mérkőzéssel büntette a Román Labdarúgó-szövetséget (FRF) és a válogatottat a Koszovó elleni mérkőzésen történt incidensek miatt.
A bukaresti külügyminisztérium a napokban tisztázza, hogy Románia labdarúgó-válogatottja pályára léphet-e, és ha igen, milyen körülmények között a Bukarest által el nem ismert Koszovó nemzeti csapata ellen.
miután kiderült, hogy a két válogatott idén is megmérkőzik egymással, ezúttal a Nemzetek Ligája harmadik vonalában. Az első, pristinai meccsre nem utazhattak román szurkolók (3-0-ra nyertek a vendégek az újabb Lucescu-éra első meccsén), pénteken viszont 49 ezren drukkoltak az addig hibátlanul teljesítő kedvenceiknek, akik már egy döntetlennel bebiztosították volna csoportelsőségüket, és feljutásukat a B divízióba.
A román politika és sportdiplomácia ezúttal komolyabban készült az összecsapásra, legalábbis ami a „saját őrültjeiket” illeti: ennek is köszönhető, hogy az Uniți Sub Tricolor ezúttal annyit jelzett: gyűjtést szervez a Koszovóban „elnyomott” szerbek javára. Helyszíni beszámolók szerint a mérkőzés valóban kvázi tisztességes mederben csörgedezett, ami a lelátói hangulatot illeti –
Koszovó labdarúgó-válogatottja Bukarestben
Fotó: Ffk-kosova.com
Garantálható, hogy a három korábbi egymás elleni összecsapáson csupán egy pontot szerző, gólt sem rúgó, a pénteki meccsen győzelmi kényszerben játszó, de a jó játék ellenére a hosszabbítás perceibe 0-0-ás eredménnyel érkező koszovóiakat hajtotta a bosszúvágy, legyen annak bármiféle megnyilvánulása is.
Az is sanszos, hogy különböző forgatókönyvekkel készültek a korábbiakhoz hasonló esetleges incidensekre, és az sem zárható ki, hogy készen álltak a provokációra is. Sportszempontból erősen vitatható, hogy a lelátóról érkező skandálások hallatán nemcsak levonultak a pályáról, de – önbíráskodva – a játékvezető több mint egy órán át tartó kérlelése ellenére sem tértek vissza, így idő előtt le kellett fújni a meccset (még két perc lett volna hátra a hosszabbításból).
Gondoljunk csak bele: alig több, mint 25 évvel ezelőtt ezek az emberek – ha nem is konkrétan a focisták, hanem azok szülei, családja, koszovói albánok százezrei – olyan etnikai tisztogatás elszenvedői voltak, mely humanitárius katasztrófát szült, és amely miatt a NATO kénytelen volt légicsapásokat mérni Szerbiára.
Ennél jóval kisebb történelmi sebek sem forrnak be ilyen rövid idő alatt. Ennek ismeretében pedig Szerbiát éltetni, Koszovót „leszerbiázni” koszovóiak előtt jóval több, mint egyszerű bosszantás, a labdarúgásban sajnos megszokott infantilis lelátói csúfolkodás, hergelés, verbális bántalmazás. Ez a fajta néplélekbe tiprás – csak úgy, passzióból – csakis akkor szűnhet meg, ha az áldozat felrúg minden hagyományos tiltakozási módot, és paradox módon a saját büntetését (is) előidézve próbálja ország-világ előtt kinyilvánítani: ebből egyszer s mindenkorra legyen elég!
Merthogy a labdarúgás ítészei előtt Koszovó válogatottja nagy valószínűséggel zöldasztalnál 3-0-ra elveszíti a párharcot (akár hetek is eltelhetnek, amíg dönt az UEFA), és ugyanez lett volna a sorsa a román nemzeti tizenegynek is, ha politikai állásfoglalása mellett tűzzel-vassal kitartana, és nem játszana a Koszovó zászlaját viselő, „nem létező” ellenféllel (bár a pénteki események miniszterelnöki pengeváltást is eredményeztek, a létezik vagy sem témáig nem „süllyedtek”).
Miniszterelnöki szintre jutott a román szurkolók botrányos viselkedése miatt pénteken este félbe szakadt Románia–Koszovó Nemzetek Ligája-mérkőzés miatti vita.
Egyébként Románia hozzáállása azért is különös, mert Bukarest köztudottan nem szeret „pattogni”, különcködni, fősodrattal szembe menni. Koszovó esetében viszont egyáltalán nem bánja, hogy a kevesek között találjuk: az Európai Unióból rajta kívül csak Spanyolország, Görögország, Ciprus és Szlovákia nem ismeri el, és e tekintetben egyazon oldalon áll Oroszországgal, Kínával és Iránnal.
Bár Románia hivatalosan azért utasítja el Koszovó függetlenségét, mert véleménye szerint az sérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatait egy állam, jelen esetben Szerbia területi integritásáról, Bukarest – és a többi európai ország is – attól fél, az ország területén élő etnikai csoportok, „felbátorodnának”, és erőtejesebben követelnének autonómiát, a meglévőnél szélesebb körű önrendelkezést, függetlenséget.
Románia, jobban mondva a mi esetünkben természetesen rólunk, magyarokról van szó. Bármennyire is „megtisztelő”, hogy megkerülhetetlen geopolitikai tényezőkként képesek vagyunk a nyugati „mainstreammel” ellentétes állásfoglalásra késztetni Bukarestet, azért mi megelégednénk ennél kisebb Dâmbovița-parti figyelemmel, szerényebb súllyal is.
Sokkal könnyebb lenne elismerni mindezt, mint Koszovót, hiszen mégiscsak együtt élünk hosszú évszázadok óta, de Románia „ittléte” is már több mint százéves. Ennek ellenére sokan még ma is azon csámcsognak, hogy ahová ez az ország jött, az mégis mi, merthogy ugye például „Székelyföld nem létezik”.
És akkor miközben egyesek ezt mantrázzák, a politika kénytelen-kelletlen meghajol a sport szabályai előtt: székelyföldi bajnok- és élcsapatok kimagasló teljesítményekkel viszik jó hírét a tömbmagyar régiónak, a székely zászlónak, a romániai magyar szónak. A nálunk is legnépszerűbb labdarúgásban immár évek óta bontogatja az előítéleteket, szoktatja a székely jelenléthez a Kárpátokon túliakat a Romániát már nemzetközi porondon is képviselő Sepsi OSK.
Bármennyire nem tetszik a hivatalosan is a város magyar elnevezését viselő klub előretörése, a politika ebbe nem szólhat bele.
De persze azt is tudjuk, hogy – akárcsak Koszovó esetében – itt még nincs vége: jönnek a futballhuligánok, akik immár a „legmagasabb szinten” fognak még inkább bosszantani, sértegetni, bántalmazni.
Egyrészt megvan a precedens, hogy le kell fújni egy bajnoki meccset, ha a lelátókon nem szűnik a magyarellenesség, a diszkriminálás, gyűlöletszítás, ezért ezt garantáltan nem fogják a végletekig tolerálni – sem a bírók, sem a szakszövetség, sem a folyamatosan büntetett klubvezetők.
De ami ennél is fontosabb: az erdélyi magyarok, különösen a székelyek „lelkébe” egyszerűen képtelenség belegázolni holmi „Székelyföld nem létezik” skandálásokkal, hiszen jól tudják, tudjuk, hogy van: ugyanúgy megvan a csaknem ezeréves múltja, mint a jelene és jövője. És mindez hamarosan még erőteljesebben láthatóvá válhat a labdarúgás mindent átszövő, leképező eszközeinek köszönhetően.
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!