Várjuk tettre készen a Mikulást! Gasztroötletek az ajándékosztó puttonyába

Tegye a szívére a kezét, kedves Olvasó: ugye voltak olyan idők, amikor alig várta, illetve nem tudta megvárni, mit rejt majd a jó öreg piros palástos puttonya?

Visszaköszönő emlékek

Ha erről esik szó, a régi adventek édességcsenése jut eszembe: a karácsonyi rejtekhelyről kismarkonként hordtam el a nagy mazsolás papírtasak tartalmát. Öcsém az előre elkészített sütemények dobozának hátsó részére készített „vészkijáratot”. Még mindig tudunk nevetni a valahai turpisságokon, noha az akkori szereplők, szüleink, keresztszüleink a kéken túlról mosolyognak ránk.

szüleink évről évre számoltak szükségleteinkkel, mindenből kétszer annyit készítettek elő. A fügés és mazsolás zacskókat biztonságosan elérhető magasságú polcok mögé rejtették. A kedvenc sütikből plusz egy doboznyit sorakoztatott fel édesanyánk. Legyen egy mementó a házi készítésű nápolyi szelet receptje, amit öcsém kedvenceként megnevezve kézzel írt szakácskönyvében hagyott rám édesanyánk! A meglepetéskészítés maradandó tanulsága: a szeretet és annak cselekedetei örök életűek.

Nem volt mindig cammogó, puttonyos öreg a Mikulás

Szent Miklós püspök (Patara 250 – Müra 343), akinek névünnepéhez kötődik a Mikulás-járás szokása, az ókor egyik legismertebb, a keleti egyház ma is legtiszteltebb szentje. Legendájának mozzanatai formálták a Mikulás alakját.

A régi történetek mondják el, hogy szülei halála után tetemes örökségét szétosztotta a szegények között. A legismertebb történet szerint szokásos esti sétái egyikén akaratlanul meghallotta a kolostor mellett lakó szegény család vitáját. Az apa három lánya hozomány híján nem tudott férjhez menni. Csak a rabszolgaság vagy a prostitúció jelentett volna számukra kiutat. Miklós püspök bedobott a nyitott ablakon egy aranygolyót (más változat szerint egy arannyal telt erszényt), és elsietett. A lányok által csodának vélt ajándék biztosította a legnagyobb lány kelengyepénzét. Hasonlóképpen mehetett férjhez a középső lány is.

A legkisebb lány épp akkor tette fel a tűzhelyre a harisnyáját száradni, abba pottyant bele a küldemény. Ekkor terjedt el a hír, hogy a hegyekben lakó Tél apó gondoskodik a szegényekről. Hogy mégis Miklós püspökre vetült a fény, az a legenda szerint a helyi aranykereskedő szemfülességének tudható be. Szent Miklós, halála után is, névnapjának előestéjén gondoskodott a gyermekeknek szánt ajándékokról. Keresztény kultúrkörben és azon kívül sincs ez másképp ma sem.

Ebbe mi is belekapcsolódhatunk, csak egy kis szeretet kell hozzá. Az alábbi édességek sütés nélkül, türelemmel készülnek. Kóstolják örömmel, és biztos, ami biztos, igyekezzenek dupla adagot készíteni belőlük!

Csipkebogyó-édesség mandulával

Egy nyalánkság, amelynek alapja néhány nappal hamarabb elkészíthető, csak a tejszínhabot kell felverni a felszolgálás előtt. A siker garantált.

Hozzávalók: 20 dkg csipkebogyólekvár, 20 dkg porcukor, 15 dkg mandula.
Elkészítése: A porcukrot a keményre főzött csipkebogyólekvárral összekeverjük, és hozzáadjuk a meghámozott, megdarált mandulát. Masszává gyúrjuk, a porcukorral meghintett gyúródeszkán a tésztát vigyázva kinyújtjuk, és süteményszaggatóval apró formákra kiszaggatjuk, majd langyos helyen száradni hagyjuk. Tejszínhabbal bevonva kínáljuk. 2 dl tejszínből vert habba belehintünk 5 dkg porcukrot, hozzáadjuk egy citrom levét, újból keményre felverjük, nyomózsákba rakjuk, és az édességet ezzel díszítjük.
Tipp: Kipróbálható darált dióval, illetve kókuszreszelékkel is.

Raffaello-ízű golyó

Hozzávalók: 30 dkg kókuszreszelék, 25 dkg cukor, 2 tasak vaníliás cukor, 30 dkg tejpor, 25 dkg margarin vagy vaj, 2 dl víz, 10–15 dkg hántolt mandula, a hempergetéshez kókuszreszelék.
A vízben a cukrot felforraljuk a vaníliás cukorral. A szirupban felolvasztjuk a vajat vagy margarint, beleszórjuk a tejport és a kókuszreszeléket, jól összekavarjuk, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Golyókat formázunk, a közepükbe egy-egy szem egész mandulát rejtünk, majd kókuszreszelékbe hempergetjük.

Tipp: Ha hantolatlan mandulánk van, könnyedén lehámozható a héja, miután 2–3 percig főzzük. Ha cukrozott a tejpor, számítsuk le ennek mennyiségét a cukoradagból. Tálalhatjuk papírkapszlikban is a kész golyókat. Amikor gyerekeknek készítjük, ételfestékpöttyökkel „hóemberarcot”, mosolygós fejet és más hangulatos küllemű golyóbisokat alakíthatunk ki.

Kosárkák mindenféle jóval

Hozzávalók: 2 dl tej, 30 dkg kristálycukor, 3 dkg cukrozatlan kakaópor, 5 dkg félzsíros tejpor, 20 dkg vaj, 3 evőkanál rum, kókuszreszelék, darált mandula, mogyoró vagy dió, 10 dkg margarin, 25 dkg tejcsokoládé.

Elkészítése: A tejet, cukrot, kakaót és tejport összekeverjük és sűrűre főzzük. A még forró masszába keverjük bele a feldarabolt vajat, a rumot és a kókuszreszeléket. A csokoládét és a margarint összeolvasztjuk. Belekanalazunk egy rétegnyit az előkészített bonbonoskosárkákba, majd megszilárdulásukig hűtőszekrényben tartjuk. Ha a csokoládéréteg kellően megszilárdult, adagoljuk rá a kókuszos masszát, majd újra a csokoládét. Hagyjuk az édességet megdermedni. Kókuszreszelékkel, dióval vagy mandulával díszítjük.
Tipp: Könnyedén kivehető a bonbonoskapszliból, de szebb, ha benne hagyjuk, esetleg még egy más színűt is aláhelyezünk. 

Csokis-diós szívecskék

Hozzávalók: 30 dkg tejcsokoládé, 10 dkg fehér csokoládé, vaj vagy margarin, 25 dkg dió, 9 dkg szárított gyümölcs.

Elkészítése: A tej- és fehér csokoládét a vajjal vagy margarinnal együtt vízgőz fölött felmelegítjük. A csokoládémasszához hozzáadjuk a darált diót és az apróra vágott szárított gyümölcsöt. A masszát kiskanállal belesimogatjuk egy bonbonosdoboz műanyag tartójába, és hűtőszekrényben megdermesztjük. Ha megszilárdult kiborítjuk a kész desszertet. A műveletet mindaddig ismételjük, amíg a csokoládés-diós massza elfogy.